Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1983 (10. évfolyam)

1983 / 3. szám - GAZDASÁG ÉS FEGYVERKEZÉS - Szentes Tamás: A világméretű fegyverkezés gazdasági következményei

politikai (osztály-) tartalmát tükrözik inkább, mint azok katonai vagy polgári jellegét. A fejlesz­tési politikában és a rendszerválasztásban, politikai orientációban bekövetkező hirtelen válto­zások azonban gyakran katonai hatalomátvétellel járnak együtt. Másfelől a katonai rezsimek vezetésében vagy belső erőviszonyaiban történő eltolódások gyakran lényeges változásokat okoznak a politikai orientációban az osztályerőviszonyok változásaitól függetlenül is. A militarizációnak a rendszer újratermelődésére (a „gyengénfejlettség fejlődésére”) gya­korolt hatásának vonatkozásában semmiféle empirikus tanulmányra nem támaszkodhatunk. En­nek oka részben az, hogy maga a rendszer is sokféleképpen értelmezett és magyarázott37 az iro­dalomban (gyakran csupán mennyiségi mutatókkal vagy a külpolitikai orientáció alapján jel­lemzett), és nagy változatosságot mutat a gyakorlatban országonként, illetve időszakonként is. Emellett oka még az, hogy a rendszer belső strukturális mechanizmusait érő ilyen hatásokat gyakran még azok is figyelmen kívül hagyják, akik egyébként helyesen hangsúlyozzák a rend­szernek mind belső szervezetében, mind pedig külső viszonyaiban megmutatkozó minőségi jellemzőit. A harmadik világ gyengén fejlett országainak egyik meglehetősen általános és közös vo­nása, a perifériás világgazdasági helyzet és függőség mellett, a dezintegrált (gyakran „duálisnak” nevezett) struktúra, amely egy kifelé fordult, enklávé típusú domináns „modern” szektort és egy, az előbbit (főként olcsó munkaerő biztosításával) szolgáló, részben tönkretett, részben átalakított „tradicionális” szektort foglal magában. A dezintegráció a két szektor népességének jövedelemszintjében, életszínvonalában, élet- és gondolkodásmódjában stb. meglevő és növek­vő szakadék mellett abban is kifejezésre jut, hogy a két szektor között gyérek vagy hiányoznak a termelési kapcsolatok. A hatékony kereslet szerkezetében aránytalanul nagy az importcikkek (és viszonylagos luxusjavak) súlya, miközben az árutermelés erősen exportorientált (illetve im­porthelyettesítés esetén: az elitigényekre orientált), s nagy számban maradtak fenn naturálgaz- daságok is. Ezáltal a dezintegráció korlátozza a belső piac bővülését, s gátolja a kereslet és kí­nálat kölcsönös egymáshoz igazodását. A dezintegrált „kettős” szerkezet a belső tőkefelhal­mozást is akadályozza, mivel korlátozza a többlettermelő kapacitások bővülését, nyitva tartja a jövedelem külföldre szivattyúzásának csatornáit és a külföldről jövő demonstrációs hatások előtt a kaput, továbbá különféle interferáló hatások, negatív ösztönzők és túlköltekezést kiváltó hatások (mint például a hivatalkodási hajlam, a státuszszimbóliumok, a vallási szokások, a tár­sadalmi hagyományok, a presztízsberuházások stb.) révén a rendelkezésre álló többlet lényeges részét elvonja a produktív beruházásoktól. Nem kevésbé fontos következménye a dezintegráció­nak a népesedési egyensúly megbomlása (a születési és a halálozási ráták tartós divergenciá­ja, amely sok országban „demográfiai robbanást” váltott ki), valamint a munkaerőpiac kiegyen­súlyozatlansága, a „tradicionális” szektor munkaerő-kibocsátó és a „modern” szektor munka- erő-felszívó képessége közötti eltérés, továbbá az olcsó, tanulatlan munkaerő fölöslege és a meg­felelően képzett munkaerő hiánya közötti ellentmondás. A dezintegráció hatása az oktatási rend­szer fejlődésében is kimutatható, és sok más, technikai, társadalmi, kulturális és politikai vonat­kozásban is megfigyelhető. Amennyiben a katonai rezsim vagy a felduzzasztott hadsereg erősen kapcsolódik - miként a legtöbb esetben - a „modern” enklávé-szektorhoz (akár a nyerstermékeket termelő export- gazdaságokhoz s azok városi függelékeihez, akár pedig az importált elemekből a helyi elit számára luxuscikkeket termelő vagy exportra alkatrészeket gyártó, illetve összeszerelőigazi enk- lávéhoz), és amennyiben a katonai szektor kereslete erősen importigényes, annyiban a dezin­tegrált rendszer önmagát újratermelő tendenciája nyilvánvalóan erősödik. Amint azt több tanulmány38 kimutatja, az infrastruktúra, az útépítés, a kommunikációs rendszer stb. terén végzett katonai beruházások nemigen járulnak hozzá a polgári szektorok közötti kapcsolatok és érintkezés bővüléséhez, még kevésbé a falusi „tradicionális” szektor szállítási, közlekedési, kommunikációs és értékesítési lehetőségeinek javulásához. A hadsereg fogyasztási cikkek iránti kereslete nemigen ösztönzi a „tradicionális” gaz­daságok árutermelését, s néhány ipari tevékenység kivételével (mint amilyen a többnyire im­portanyagokból történő egyenruhavarrás, egyes textilipari termékek gyártása, a cipőipar, a kon- zervek gyártása) a helyi feldolgozóipar növekedését is alig képes serkenteni. Többnyire az importigényeket fokozza, mind a hadsereg szabványosított élelmiszerei, mind pedig a személyes fogyasztás luxuscikkei vonatkozásában. Különösen így van ez olyan hadseregek esetében, ame­lyek gyors karriert, magasabb személyi jövedelmeket és különféle egyéb juttatásokat, privilégiu­46

Next

/
Oldalképek
Tartalom