Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1983 (10. évfolyam)
1983 / 3. szám - GAZDASÁG ÉS FEGYVERKEZÉS - Simai Mihály: Az 1980-as évek gazdasági világválság és a fegyverkezési verseny
szágoknak egyaránt megvannak a maguk belső gazdasági problémái, hosszú távú belső nehézségei, amelyek a közöttük fennálló kapcsolatok révén befolyásolják a világ többi részét is, és ily módon súlyosbítják a helyzetet. Az iparilag fejlett nyugati országokban a gazdaságpolitika az 1970-es években - a két megelőző évtizedhez képest - veszített hatékonyságából. A strukturális problémák és a keynesi modellel kapcsolatos fokozódó nehézségek következtében a gazdaságpolitika problémáit az az alternatíva jellemezte, hogy az infláció magas szintjét vagy a tömeges munkanélküliséget tűrjék-e el. Sem az egyik, sem a másik nem jelenthet megoldást a nyugati gazdaságok hosszú távú strukturális bajaira. A külső nehézségek tovább súlyosbították a helyzetet, és a neokonzervativ csoportok gazdaságpolitikai javaslatai nem váltak be. Az objektív problémákon túl a vezetés hibái, a rosszul időzített intézkedések fokozták a nehézségeket. Az egymásra utalt világban a gazdaságpolitikák nemzetközi összehangolásának hiánya is súlyosbító tényezőnek számít. Néhány vezető nyugati országban a neokonzervativ irányzatú gazdaságpolitikai intézkedések tovább súlyosbították a helyzetet. A belső korlátozások, feszültségek és külső nehézségek miatt súlyos gazdasági és társadalmi problémák jelentkeztek számos fejlődő országban. A világpiactól való nagymértékű függés súlyos nehézségeket okozott a fejlődésben. A kereslet visszaesése és a fokozódó protekcionizmus csaknem valamennyi fejlődő országot sújtotta. Az olajexportáló országok kivételével az energiaköltségek növekedése valamennyi országban csökkentette a fejlesztés lehetőségeit. A világgazdaságban jelentkező infláció tovább súlyosbította problémáikat. A gazdasági nehézségek különösen a legszegényebb rétegeket sújtották. Az európai szocialista országok legtöbb nehézségét az okozta, hogy a fejlődés intenzív szakaszába lépve, túlságosan lassan reagáltak a gazdasági változtatások igényére. Egyes országokban a problémák belső válsághoz vezettek. A kelet-európai országok belső nehézségeinek felszámolásához a gazdaságpolitikában, valamint a tervezési és a vezetési rendszer területén végrehajtott változtatásokra van szükség. A problémák megoldása nagyobb rugalmasságot, gazdasági életük jobb, hatékonyabb megszervezését igényli. Az utóbbi évtizedekben a világgazdaság hatalmi struktúrájában is lényeges változások következtek be. Japán, a Német Szövetségi Köztársaság és néhány más fejlett ipari ország részesedése a világkereskedelemben és a tőkeáramlásban megnövekedett. 1962-1982 között a piacgazdaságok csoportjában az NSZK részesedése nyolcról tíz, Japáné pedig hétről tizenegy százalékra növekedett. Az Egyesült Államok részesedése viszont 36 százalékról 22 százalékra esett visz- sza. Az Egyesült Államoknak továbbra is rendkívül erőteljes a pozíciója a technológia, a nemzetközi pénzügyek területén, de domináns szerepe a korábbinál kevésbé drámai. A jelenlegi helyzetet a fokozódó verseny, a kereskedelmi háborúk veszélye és különböző ideiglenes megállapodások jellemzik az iparilag fejlett nagy nyugati országok között. A hatalmi struktúra változásainak részét képezte a fejlődő országok fokozódó differenciálódása is. A fejlődő országok részesedése a világ összesített nemzeti termékében 14,5 százalékról 19-re növekedett. A nagy olajexportáló országok részesedése négyről hat százalékra, az újonnan iparosodó országok részesedése 2,9 százalékról 4,3-re nőtt, míg a legkevésbé fejletteké 1 százalékról 0,8-ra esett vissza. A fejlődő országok közötti fokozódó differenciálódás befolyásolni fogja konkrét érdekeiket és magatartásukat. A világgazdaság változó hatalmi struktúrájának egy másik eleme az egyes olajtermelő és - exportáló országok szerepe, illetve annak átalakulása. Az említett országok némelyike fontos tőkeexportőrré vált, mások az ipar új ágazatait kezdték kifejleszteni - amellett, hogy óriási összegeket költöttek fegyverkezésre. Függésük a világ többi részétől minden esetben diverzifikálódott, mint ahogyan nemzetközi szinten is fokozódott a függőség ettől a piactól. A világgazdaságban fontos strukturális mozgások húzódtak meg a változások és a differenciálódás mögött. Azok az országok, amelyek nagyobb mértékben növelték súlyukat a világ- termelésben és -forgalomban, gyorsabban fejlesztették a fejlett technológiához kapcsolódó iparágak egyes ágazatait, és korlátozták azokat az ágazatokat, amelyek már elvesztették növekedési potenciáljukat. A válság idején végrehajtott gyors technológiai fejlesztésük részben összefüggött a fegyverkezési versennyel. Az 1980-as évek elejének gazdasági világválsága egybefonódott azzal a strukturális válsággal, amely a világ ipari termelésének körülbelül 23 százalékát sújtotta. Az 1960-as évek vége 27
