Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1983 (10. évfolyam)
1983 / 3. szám - HELINSKI TAPASZTALATOK, BÉKÉS EGYMÁS MELLETT ÉLÉS, BÉKEKUTATÁS - Bognár Gyula: A békés egymás mellett élés napjainkban
A Komintern IV. kongresszusán Buharin vetette fel, hogy a proletárállamnak joga van forradalmi intervencióra. A trockizmus hívei is szembeszögezik a forradalom világméretű győzelméből adódó feladatokat a békés egymás mellett élés gondolatával. Az is köztudott, hogy a közelmúlt évtizedekben a maoista gondolatok jegyében próbálták összekötni a világháború és a világforradalom győzelmének távlatait. Messze vinne minket témánktól annak boncolgatása, hogy a forradalom és a háború eme összekapcsolása mennyire idegen a marxista-leninista gondolkodás lényegétől, és mennyire nyilvánvalóan tükrözi, hogy hívei nem értik a szocializmus történelmi indokoltságát és történelmi előretörésének valós, progresszív csatornáit. Számunkra itt fontosabb annak a ténynek a felidézése, hogy ezeket az eszméket a kommunista mozgalom mindannyiszor éles elvi vitában elutasította, és önnön logikája, a saját törekvéseiből kinövő célszerűség alapján is hitet tett a békés módszerek mellett. Az osztályok közötti harc vállalásából kiinduló forradalmi mozgalom az országok közötti béke talaján áll. És ez nem kompromisszum, ebben nincs semmiféle lemondás valami célravezetőről, mert ez maga a legcélravezetőbb elv a forradalom számára! Csak a formális logika útján (vagy politikai tévedés következtében) juthat el valaki ahhoz a gondolathoz, hogy az osztályharc a társadalomban ugyanazt jelenti, mint a háború az országok között. A nemzetközi feltételek lehetnek kedvezőek vagy kedvezőtlenek egy adott ország forradalmi mozgalmának fejlődése szempontjából, de a lényegi folyamatok szükségképpen csakis a belső folyamatok lehetnek. A békés egymás mellett élés politikai tartalmának kibontakozása A különböző társadalmi rendszerű országok közötti békés egymás mellett élés eszméje - mint láttuk - a forradalmi folyamat alakulásának lényegi sajátosságaiból fakadt, az első szocialista ország nemzetközi politikai gyakorlatának szükségszerű eleme volt, egyre megalapozottabb és szerteágazó eszmévé terebélyesedett. A két világháború közötti időszak békeéveiben kialakult világhelyzetet lényegében nem tekinthetjük úgy, mint ennek az eszmének a kiteljesedési időszakát, mert a tőkés világ minimális célként a Szovjetunió elszigetelésére törekedett, tehát szó sem lehet gyümölcsöző együttműködésről. Elsősorban a Komintern VI. és VII. kongresszusán azonban olyan politikai célok és gondolatok kaptak hangot, amelyek lényegesen előbbre vitték és gazdagították a békés egymás mellett élés eszméjét. Megállapították, hogy megnőtt a háború gyakorlati elhárításának lehetősége az első világháború előtti helyzethez viszonyítva. Felléptek a háborúval kapcsolatos fatalista felfogás ellen. Különösen jelentős volt a Komintern VII. kongresszusa, ahol Togliatti beszámolójában, de a kongresszus egész munkájában is a háború és a béke új szemléletmódját vázolták fel. A gondolat lényege az, hogy a háború kirobbantását bizonyos feltételek fennforgása esetén meg lehet akadályozni, mert a Szovjetunió létezése mellett számítani lehet a lakosság nagy tömegeinek a békeharcára és egyes (elsősorban a kisebb) tőkés országok érdekeltségére a béke megőrzésében. Ha ez a lehetőség végül nem realizálódott is, igen lényeges, hogy az adott rendkívül súlyos nemzetközi helyzetben újabb továbblépési lehetőség tárult fel az ellentétes társadalmi rendszerű országok viszonyának terén, ami szilárdította a békés egymás mellett élés alapjait. A második világháború után minőségileg új viszonyok állottak elő. A szocializmus talaján, a világrendszerré vált új társadalmi rendszer tapasztalataiból merítve mélyült el, gazdagodott a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élésének eszméje. A maga sajátos módján felkarolta, és konkrét politikai tartalommal is megtöltötte ezt az eszmét az el nem kötelezett országok hatalmas mozgalma. A problémának elvileg is új dimenziói tárultak fel a nukleáris fegyverek elterjedésével és a globális nukleáris erőegyensúly kialakulásával. összefoglalva a szocialista világrendszer kialakulásával kapcsolatos új tényezőket, egyszerűen azt mondhatjuk, hogy nőtt az a kényszerítő erő, amely egyedül képes felszámolni a két társadalmi rendszer országai között a béke perspektívája melletti elkötelezettség aszimmetriáját. A második világháború utáni első években ez azonban nemcsak hogy nem volt érzékelhető, hanem a hidegháborús korszak végéig - ha hullámzásokkal is, de - egyenesen nőtt a háborús veszély. 21
