Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1983 (10. évfolyam)
1983 / 3. szám - HELINSKI TAPASZTALATOK, BÉKÉS EGYMÁS MELLETT ÉLÉS, BÉKEKUTATÁS - Bognár Gyula: A békés egymás mellett élés napjainkban
BOGNÁR GYULA A békés egymás mellett élés napjainkban (Elmélet és nemzetközi politika) A nemzetközi po'itikai helyzet alakulása, hullámzása és a nemzetközi politikát elméletileg elemző írások frekventált témái között nyilvánvaló összefüggés van. Az elméleti kutatások - részben közvetlenül, de jobbára közvetve - hathatnak a valóságos világpolitika gyakorlati folyamataira, de inkább az ellenkező irányú összefüggés a jellemző: az, hogy az adott nemzetközi helyzet meghatározza, mintegy „megrendeli” azokat a témákat, melyekre szükség van. Még a közelmúltban is szinte naponta olvashattunk az enyhülést elemző írásokat, ma már azonban a stratégiai, a katonapolitikai, a hadászati, sőt a haditechnikai témák határozzák meg a „divatot” a politológiával foglalkozó folyóiratok hasábjain, a könyvkiadók terveiben. Ezért talán a szerkesztők is hibáztathatok, de a jelenség gyökere aligha ragadható meg ezen az úton. Az említett jelenség a politikában kifejeződő valóságos érdekviszonyok elsődlegességére, domináns szerepére mutat rá, és ezt felesleges is lenne kifogásolni, az eszmék vagy a szellem emelkedettebb funkcióira hivatkozva. A teóriák valóságos szerepe sohasem ragadható meg a praxissal szembeállítva, s az az eszme, amely mégis ezen a módon keresi önnön helyét, szerepét a világban, szűk szekták fanatikus hitvallása lehet, de tömegmozgalmakban megtestesülő történelemformáló erővé soha nem válhat. Arról lehetne tehát szó, hogy az elmélet emberei a döntést hozók lépéseit lesve és követve jelölhetik csak meg a teória jövőbeli útját és szerepét? Remélhetőleg ezt sem gondolhatja komolyan még a leginkább pragmatikus felfogás sem. Nem túlzás, ha azt mondjuk, hogy az elmélet a gyakorlat e'é fogható mozdony lehet a nemzetközi politikában is, ha az adott realitás talaján állva képes kimondani jövőbe mutató konzekvenciákat, ha gondolati rendszere úgy tapad a jelen realitásaihoz, hogy közben nem veszíti el a tapasztalatok jövőbe vetítésének képességét sem. Erre minden bizonnyal ma van leginkább szüksége az emberi fajnak, hiszen létezése során először került olyan helyzetbe, amikor az inercia erői könnyen az önmegsemmisítés szakadékéba lökhetik. A történelem sok példával szolgálhat arra, hogy a politika a morál köntösében lép az emberek elé. Erre legtöbbször a tudatos manipuláció vagy egyszerűen a hozzá nem értő elemzés jegyében kerül sor. Ma azonban - a tömegpusztító fegyverekkel egy fedél alatt élve, és az esetleges háborús konfliktus miatt bekövetkező kipusztulás rémével naponta szembenézve - a politikakutatáshoz természetes módon kapcsolódnak morális kategóriák és ítéletek. A békekutatás szülőanyját tiszteli ebben a jelenségben, de mellékösvényre tévednénk, ha megelégednénk azzal, hogy pusztán az emberi lét nagy kérdéseit és morális tanulságait próbálnánk szembeszegezni a fegyverkezés feltornyosuló hullámával. Nem szabad soha lemondanunk a társadalom érdek- viszonyainak feltárásában gyökerező realitás erőforrásáról, mert csakis ez szolgál a jövő legfőbb tendenciáit is megmutató hasznos tanulságokkal. 16
