Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1983 (10. évfolyam)
1983 / 2. szám - SZEMLE - Barbi Balázs: Küzdelem az új világgazdasági rendért - az UNCTAD VI. konferenciája
- hangsúlyozzuk, hogy az alapvető vagy fő érdekek csorbítása nélkül - kedvezményeket biztosítani az elmaradottabb országoknak. Az amerikai politika ezzel szemben arra az elvre épül, amelyet Reagan elnök 1981 októberében fejtett ki és képviselt a cancuni csúcsértekezleten, és amelynek értelmében egyetlen lényeges cél lebeg az Egyesült Államok előtt: az Egyesült Államok megcsorbított gazdasági és politikai hatalmának helyreállítása. Minden célt ennek rendelnek alá, és így a fejlődő országok problémái is csak annyiban oldódhatnak meg, oly mértékben érdemes azokkal foglalkozni, amilyen mértékben e gondok kapcsolódnak és befolyásolják az Egyesült Államok stratégiai, politikai, gazdasági helyzetét és erejét.9 Az Egyesült Államok természetesen nem óhajtja elidegeníteni és feladni a harmadik világot, vagy kiengedni fennhatósága, szorítása alól. Sőt élezni akarja a versenyt e területen is a nagy „vetélytárssal”, a Szovjetunióval és a szocialista közösséggel. A cél, ahogy azt korábban Brzezinski, Carter volt elnök nemzetbiztonsági főtanácsadója meghatározta, „a Szovjetunió teljes kirekesztése a fejlődő országok problémáinak megoldásából. Ezeket a problémákat az egyesült nyugati világnak kellene megoldania (a trilateralizmus révén), keményebb feltételeket támasztva a fejlődő országokkal szemben”.10 Brzezinski ugyan távozott az amerikai vezetésből, az általa megfogalmazott cél azonban maradt. Természetesen a szocialista közösség is a harmadik világ megnyerésére törekszik. A fejlődő országok politikai és gazdasági értékei számunkra is ismertek, fontosak. Nyilvánvaló az is, hogy lépéseket teszünk, tervezünk helyzetünk javításáért. Számunkra a fejlődő országok politikai támogatása egyértelmű és nyilvánvaló. Noha látjuk azt, hogy a társadalmi-gazdasági fejlődés eltérő útjainak követéséből fakadóan sem a nézetek, sem a célok nem esnek mindig és feltétlenül egybe, a nemzetközi gazdasági problémák egy részében érdekeink azonosnak vagy közelállónak tekinthetők. Így alapvetően politikai támogatást nyújtunk a harmadik világ országainak az új nemzetközi gazdasági rend megvalósításához. Az együttműködés korlátái mindenekelőtt a gazdasági szférában jelentkeznek. Kétségkívül a legnagyobb akadályt a fejlődő-—-szocialista kapcsolatoknak a fejlett tőkés—fejlődő viszonyhoz képest mérsékelt aránya, s kisebb részben a szocialista közösségnek a világgazdaságon belül, mindenekelőtt a nemzetközi kereskedelemben való kis súlya jelenti. Nem állítható, hogy az elmúlt évtizedekben nem történt előrelépés, de a szocialista—fejlődő kapcsolatok mai szintje még nem tekinthető elegendőnek a globális kérdések rendezéséhez. 1 Mdndi Péter: Az új nemzetközi gazdasági rend előtörténetéről. In Bognár József (szerk.): Tanulmányok az új világgazdasági rendről. Akadémiai Kiadó, 1981. 27-28.1. 2 A legutóbbi Dél-Dél konferenciát illetően lásd Ágh Attila: A Reagan-adminisztráció harmadik világ-politikája és India szerepvállalása c. tanulmányát. Magyar Külügyi Intézet, 1982. 132