Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1983 (10. évfolyam)
1983 / 2. szám - SZEMLE - Barbi Balázs: Küzdelem az új világgazdasági rendért - az UNCTAD VI. konferenciája
(Az UNCTAD értékelésénél feltétlenül szem előtt kell tartani azt, hogy - kimondatlanul is - ez az a nemzetközi szervezet, amelyben szinte kizárólag a fejlődő országokkal kapcsolatos kérdéseket vitatnak meg, s ahol a harmadik világ legalább politikai síkon érvényesítheti létszámbeli fölényét. Az is idetartozik azonban, hogy az UNCTAD semmiféle anyagi-pénzügyi forrással, alappal nem rendelkezik az itt elfogadott vagy kidolgozott programok végrehajtásához. így a politikai befolyás nem párosul gazdasági erővel.) A „siker” érdekében a főtitkár, Gamani Corea az ellentétek mérséklésére, a konfrontációk elkerülésére törekszik. így például cáfolja azt a feltételezést, hogy az UNCTAD semmi másra nem alkalmas, mint a fejlődő országok követeléseinek, segítségnyújtási igényeinek előterjesztésére. Cáfolatával egyaránt meg akarja nyugtatni a fejlett tőkés országokat, másrészt le kívánja hűteni a határozottabb fellépésre készülő fejlődőket.7 Feltételezhető, hogy a harmadik világ mint egységes csoportosulás alkalmazkodik a feltételekhez, és nem a konferencián kísérel meg átütő támadást indítani a fejlett tőkés országok ellen. Ez azonban nem zárja ki azt, hogy a nyugati hatalmakat ne érjék - jogosan - éles bírálatok. Hogy a fentiek ellenére is heves vitákra lehet számítani, azt a napirendről folytatott előzetes egyeztetések is jelzik. Már a napirendi javaslatok (amelyek csak a címeket, témákat, s nem a témák mögött meghúzódó nézeteket, lényeget tartalmazzák) előterjesztésénél világossá vált, hogy a fejlett tőkés országok („B” csoport) mindent a globális gazdasági helyzet szemszögéből közelítenek meg. Márpedig ebből kiindulva, a fejlődő országok különleges elbírálásának nemigen van helye. Ezzel szemben a harmadik világ (a 77-ek csoportja) által beterjesztett javaslat, nem tévesztve szem elől a világgazdasági helyzet alakulásának fontosságát, különleges figyelmet szentel a fejlődő országoknak.8 Az említett ellentétek, minél inkább az egyes konkrét problémákról, témákról esik szó, csak éleződhetnek. így korántsem tűnik bizonyosnak, hogy Corea főtitkár és munkatársai békü- lékenyebb magatartása elgendőnek bizonyul a konfrontáció megelőzéséhez. Végül a konferencia „sikeresen” zárulhat anélkül is, hogy bármiféle előrelépésre, eredményre sor kerülne. Nem nehéz megjósolni, hogy a konferencia mindössze egy - nem is kiemelkedő, hanem inkább szerény — állomás lesz a nemzetközi gazdasági kapcsolatok átalakításáért folytatott küzdelemben. A meghatározó továbbra is az egyes országcsoportok álláspontja marad. V. A harmadik világ országai számára az új nemzetközi gazdasági rend megvalósítása több, mint politikai-gazdasági kérdés. Általában véve boldogulásuk, a gazdasági (és ezen keresztül társadalmi) fejlődés bármely mértékű megvalósítása, a fejlett ipari államokkal szembeni elmaradás, a szakadék szűkítése, áthidalása függ 130