Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1983 (10. évfolyam)
1983 / 2. szám - SZEMLE - Barbi Balázs: Küzdelem az új világgazdasági rendért - az UNCTAD VI. konferenciája
lépések ösztönzőleg hatnak más területekre is. Hátránya viszont, hogy a fejlett kapitalista országok nagyon óvatosak bármiféle engedmények nyújtásánál, félve attól, hogy az láncreakciót válthat ki. Sikerült-e a fejlődő országoknak követeléseik megvalósításában, kikényszerítésében előrelépniök? A tömör válasz: mindenekelőtt a politikai szférában, jelentősnek is mondható eredmények születtek, de a gazdasági területen az eddigi „sikerek” a fejlődő országok számára kiábrándítók. Kétségtelen tény, hogy a harmadik világ komoly politikai sikert könyvelhetett el azzal, hogy az új nemzetközi gazdasági rend reformprogramját a nemzetközi gazdasági tárgyalások középpontjába állította. Emellett (az idézett 1974. évi nyilatkozatban és akcióprogramban, az ENSZ nagyszámú határozatában és egyéb döntésében) elfogadták a harmadik világ különleges „gazdasági státuszát”. A nemzetek közösségének legtöbb tagja elismeri a fejlődő országok jogát elmaradottságuk pótlólagos eszközökkel történő gyorsított felszámolására, a gyarmatosításból származó társadalmi-gazdasági fejletlenségért való kárpótlására. A fejlődő világ politikai, társadalmi, gazdasági gondjait ma már a legégetőbb globális problémák közé sorolják, és ez önmagában is nagy horderejű eredmény. A konkrét gazdasági eredményeket illetően azonban a kép sokkal komorabb. Az új nemzetközi gazdasági rend problémakörén belül egyetlen alapkérdést sem sikerült megoldani, s lényegi előrehaladásról sem lehet beszámolni. Bizonyos (nem is rész-, hanem) részletkérdésekben születtek megállapodások. így például sor került néhány súlyos helyzetben levő fejlődő ország adósságának elengedésére vagy átütemezésére, számos fejlett ipari állam teljesíti az ENSZ határozatában előírt segélyezési szintet stb. Ezek az egyedi eredmények azonban nem cáfolják a fejlődő országok törekvései egészének a kudarcát. Egyetlen nagyobb horderejűnek ítélhető szférában sikerült eddig megállapodásokat elérni, a nyersanyagokat illetően az ún. közös alap létehozásában. Azonban még ez az 1979-ben kimunkált, írásos formában rögzített, számos állam csatlakozásával szentesített megállapodás sem tölti be a neki szánt szerepet. A nyersanyagpiacokon még ma sem a szervezett és rendezett feltételek, hanem a spontaneitás uralkodik. IV. A sikertelenségek, kudarcok, az előrehaladás hiánya nyomja rá bélyegét az UNCTAD soron következő, 1983. június 6-30. között megrendezésre kerülő VI. tanácskozására, ülésszakára. Az értekezlet előjelei általában nem mondhatók biztatónak. Az eredetileg színhelynek jelentkező Gabon anyagi gondjai miatt lemondta a rendezést, és Jugoszlávia csak az utolsó pillanatban „ugrott be”. Ez külön problémákat jelent a szervezésben és az ügyintézésben - az UNCTAD Titkárságának. Politikai síkon rendkívüli mértékben fokozza a gondokat, hogy a gazdasági válság elhúzódása, mélyülése mellett az Egyesült Államok kormánya 128