Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1983 (10. évfolyam)
1983 / 2. szám - SZEMLE - Földvári Gábor: Az ENSZ Közgyűlésének 1982. évi, 37. ülésszaka
A Közgyűlésnek foglalkoznia kellett a közelmúlt újabb fejleményeivel, a Libanon ellen elkövetett izraeli agresszióval, a bejrúti tömegmészárlással, a Golan- fennsík annektálásával. Élénkítették a vitát a napvilágot látott új rendezési elképzelések, mindenekelőtt a fezi arab csúcsértekezleten elfogadott közös irányvonal, a fezi nyilatkozat, a Brezsnyev-j avaslat és a Reagan-terv. A Közgyűlés plenáris ülésein korábban lezajlott vita és az elmúlt években hozott határozatok legfontosabb elemei megismétlődtek, de az események és az új rendezési javaslatok hatására egy-két új vonás is felfedezhető volt. A tagállamok éles szavakkal ítélték el Libanon izraeli megszállását, amely tovább bonyolítja a helyzetet, és még inkább kilátástalanná teszi annak megoldását. Szenvedélyes hangon foglalkoztak a sabrai és a shatilai palesztin menekülttáborokban elkövetett tömegmészárlással, és hangsúlyozták a megszálló és a helyzetet ellenőrző Izrael vitathatatlan felelősségét. Hasonlóképpen széles körben kifejezték azt a véleményt, hogy a közel-keleti helyzet rosszabbodásáért súlyos felelősség terheli az Egyesült Államokat. Az Egyesült Államok és Izrael között létrejött stratégiai megállapodás negatív, destabilizáló hatással van a helyzetre, és tovább rontja a rendezés kilátásait. A határozatok az alábbi fontosabb megállapításokat tartalmazzák:- A palesztin népnek biztosítani kell az önrendelkezési jogot, beleértve az önálló állam létrehozásának jogát.-A tárgyalásokba egyenjogú félként be kell vonni a PFSZ-t.- Az arab területek izraeli megszállása törvénytelen. Semmisnek kell tekinteni Jeruzsálem és a Golan-fennsík bekebelezését.- Csak átfogó, igazságos és tartós megoldás vezethet el a békéhez a Közel- Keleten. (A határozati javaslatban eredetileg szerepelt a különszerződések kifejezett elítélése is, de ezt a részt Egyiptom kérésére végül is visszavonták.) Az 1982. évi határozatok a korábbiaktól eltérően, de összhangban a PFSZ ENSZ-beli nyilatkozatával, hivatkoznak az 1947. évi 181-es és az 1948. évi 194-es közgyűlési határozatokra, amelyek Palesztinában két állam létrehozását írják elő, illetve rögzítik a palesztínai arabok jogát a hazájukba való visszatéréshez. Mindkét határozat alátámasztja az önálló palesztin állam létrehozását célzó követelések jogosságát. A 181-es közgyűlési határozatra történő hivatkozás megerősíti Izrael Állam létének törvényességét is. Ezt egyébként egy másik most hozott határozat is alátámasztja azzal, hogy a rendezési elvek között hivatkozik arra az általánosan elfogadott elvre is, amely kimondja: „a térség minden államának joga, hogy létezzen és biztonságban legyen, és minden nép joga, hogy igazságosságban és biztonságban részesüljön.”3 Mindezen új elemek, a változó hangsúlyok arra engednének következtetni, hogy nem reménytelen a kibontakozás. A folyamat azonban nem egyértelmű, a döntő fordulat még messze van. így például palesztin részről nem tettek említést arról, hogy valamennyi ENSZ-határozatot elfogadnák a rendezés kialakításához. Izrael viszont csak a BT 242-es és 338-as határozatait említi alapként, mintha in
