Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1983 (10. évfolyam)
1983 / 2. szám - SZEMLE - Balogh András: Az el nem kötelezett országok csúcsértekezlete Új-Delhiben
r Az egyes nemzetközi feszültséggócok helyzetének elemzését mind a havannai, mind az új-delhi politikai határozat az afrikai kontinens vizsgálatával kezdi, és egyaránt Afrika déli részére, ezen belül Namíbiára és a Dél-afrikai Köztársaságra helyezik a hangsúlyt. A namíbiai kérdést illetően mindkét dokumentum megbélyegezte a dél-afrikai fajüldöző rendszert, annak külső támogatóit (eltérés abban mutatkozik, hogy Havannában az Egyesült Államokon és Izraelen kívül a nyugateurópai országokat, Kanadát, és Japánt is felsorolták, Új-Delhiben csak az előbbi kettőt), állást foglalt a majdan függetlenné váló Namíbia területi integritása mellett, vagyis ellenzett minden olyan tervet, ami a stratégiai fontosságú Walwis Bay és a Pengvin-szigetek elszakítására irányul, valamint elismerte a Délnyugat-afrikai Népi Szervezet (SWAPO) egyedüli képviseleti jogát. Új elem volt Új-Delhiben, hogy az úgynevezett belső megoldáson kívül visszautasították a résztvevők azt a nyugati országok által javasolt megoldást, amely össze akarja kötni Namíbia függetlenné válását az Angolában tartózkodó csapatok eltávolításával. Az újdelhi dokumentum szerint „az értekezlet a leghatározottabban elvetette az Egyesült Államok adminisztrációja által előterjesztett összekapcsolást vagy párhuzamosságot a namíbiai függetlenség és a kubai csapatok Angolából történő kivonása között”.18 A Dél-afrikai Köztársaságot illetően az apartheid elítélése, a függetlenségi mozgalom „minden eszközzel való támogatása” mellett a határozatok19 mindkét alkalommal kifejezték a résztvevők aggodalmát azokkal a tervekkel kapcsolatban, amelyeknek célja - havannai megfogalmazás szerint - „az imperialista érdekek védelme az Atlanti-óceán déli részén és a Jóreménység fokánál vezető útvonalon”.20 Az Új-Delhiben elfogadott határozat ezeket a terveket meg is nevezi, és ennek megfelelően hív fel a Dél-afrikai Köztársaságot és egyes latin-amerikai országokat tömöríteni szándékozó úgynevezett Dél-atlanti Szerződés Szervezetének (SATO) létrehozása elleni harcra. Mindkét dokumentum figyelmet fordított a Dél-afrikai Köztársasággal, illetve Namíbiával határos afrikai frontállamok helyzetére, az ellenük irányuló destabilizáló törekvésekre, és elismeréssel szólt ezen országok eltökéltségéről és bátorságáról. A nyugat-szaharai kérdést illetően bizonyos eltérések mutatkoznak. Míg Havannában elismerték a nyugat-szaharai nép önrendelkezési jogát,21 Új-Delhiben a résztvevők az Afrikai Egységszervezet határozatára hivatkozva a konfliktusban részt vevő felek közötti tárgyalások azonnali megkezdésére szólítottak fel.22 A mozgalom továbbra is állást foglalt Mayotte szigetének a Comore Iszlám Szövetségi Köztársasághoz való visszacsatolása mellett, azzal a különbséggel, hogy Havannától eltérően23 Új-Delhiben „francia megszállás”-ról tettek említést.24 Ugyanez a különbség mutatkozott a Malgas Demokratikus Köztársasághoz tartozó Malgas-szigetekről szóló állásfoglalások között is.25 Új-Delhiben rendkívüli hangsúlyt kapott az Indiai-óceán békeövezetté változtatásának követelése. Az új-delhi dokumentumban az erre vonatkozó paragrafusok nemcsak, hogy előbbre kerültek, hanem a határozatok élesebbé és Amerika94
