Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1983 (10. évfolyam)
1983 / 2. szám - SZEMLE - Balogh András: Az el nem kötelezett országok csúcsértekezlete Új-Delhiben
azért, hogy a kambodzsai képviselet kérdése ne mérgezze a légkört, az afgán kérdés pedig lehetőleg ne is szerepeljen. A szakértői, majd a külügyminiszteri értekezletekkel párhuzamosan folytatták munkájukat a Jugoszlávia, illetve Nicaragua elnökletével ülésező politikai és gazdasági bizottságok, amelyeknek fő feladata az értekezlet dokumentumainak a végleges formába öntése volt. Az eredeti dokumentumokat a házigazda, India készítette. Ez a tervezet a hangsúlyt két kérdéskörre tette. Egyrészről a nemzetközi feszültség, a fegyverkezési verseny fokozódásával összefüggésben a leszerelés, az enyhülés, a békés egymás mellett élés követelményét fogalmazták meg, másrészről a fejlődő országokat különösen sújtó globális gazdasági válság következményeire hívták fel a figyelmet, és ezen országok egymás közötti, valamint az iparosodott országokkal való kapcsolatai rendszerének átalakítására szólítottak fel. A mozgalom alapelvei közül egyaránt megfogalmazódott „a rivalizáló hatalmi blokkoktól történő távolmaradás”, valamint az antiimperiaüsta alapon álló egység igénye. Az egyes válsággócokkal kapcsolatban az indiai tervezet név szerint egyik nagyhatalmat sem marasztalta el. A két bizottságban az indiai tervezetről igen éles viták kezdődtek, közel száz módosító javaslatot nyújtottak be. Ezek jó része az adott tagországot különösen foglalkoztató regionális problémákra vonatkozott. Az ASEAN-országok ugyan nem kifogásolták az indiai tervezet elvi részeit, ám azt hangoztatták, hogy „vissza kell térni az eredeti alapelvekhez”, „a deklarációnak mérsékeltebbnek kell lenni, mint Havannában”, „Havanna volt a mozgalom mélypontja”, ott ugyanis „a kubaiak rákényszerítették akaratukat a résztvevőkre”. Ugyanezen országok a Kambodzsával foglalkozó részt „nem kifejezőnek”, erőtlennek nevezték. Hamarosan nyilvánvalóvá vált azonban az is, hogy a „jobboldal” Üj-Delhiben is elszigetelődött. A viták eredményeképpen az eredeti tervezet nagyobb része ugyan megmaradt, de ahol módosulás történt, az elsősorban a kubai-vietnami szándékokat tükrözte. A radikális hangvételű javaslatok elfogadását segítette az az általános gyakorlat, amely szerint egy adott kérdésben valamely regionális csoport által kialakított álláspontot az értekezlet egésze magáévá teszi. Tekintettel arra, hogy olyan konkrét nemzetközi feszültséggócok, mint a közel-keleti, dél-afrikai, középamerikai kapcsán az egyes térségek érdekelt országai antiimperiaüsta jellegű megfogalmazásokat tudtak elfogadni, ezek szinte automatikusan a csúcsértekezlet közös véleményévé váltak. A viták konstruktív szellemű lezárásához nagymértékben hozzájárult a progresszív indiai külpolitika rendkívüli tekintélye a tagországok körében. Az értekezlet egész menetét befolyásolták a különféle nehezen vagy alig feloldható ellentétek az egyes tagországok között. A legsúlyosabb ilyen ellentmondás, amely sokáig beárnyékolta a konferencia egész tevékenységét, az iraki-—iráni háború volt. E háború miatt nem sikerült megállapodni a következő csúcsértekez9°
