Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1983 (10. évfolyam)
1983 / 2. szám - Notai András: Konfliktusok, konkurrencia és kooperációs lehetőségek az EK-Japán kapcsolatokban
pai stabilitás fontosságát Japán számára. Utalnak egyúttal arra is, hogy Japán stabilitása Nyugat-Európának is érdekében áll, mivel a vele szembeni amerikai magatartást lényegesen befolyásolhatja.29 Mivel mind az EK, mind Japán alapvetően gazdasági erejére támaszkodhat sajátos érdekeinek megvalósításában, és mindkettő erőteljesen orientálódik a világpiacra, nem meglepő, hogy gazdaságpolitikai kérdések állnak a koordinációs törekvések előterében. Gazdasági súlyánál fogva mindkettő viselkedése jelentősen befolyásolja a nemzetközi gazdasági konjunktúra alakulását. A tőkés országok utóbbi években rendszeressé vált csúcsértekezletein ezért a kettejük közötti gazdaságpolitikai koordinálás fontos tevékenységgé vált. A közös érdekek mellett azonban részben eltérő megítélésekkel is találkozhatunk: így a világkereskedelem szabadságának fokát vagy a fejlődő országoknak juttatandó segély mértékét illetően. Japán - sajátos érdekeinél fogva - a jövőben is a nemzetközi kereskedelem általános szabadsága mellett fog kiállni, míg az EK bizonyos szektorokban a korlátozások jogosságát hangsúlyozza. Japán fejlesztési segélyei a nemzeti termék hányadában mérve elmaradnak a közösség adatai mögött (0,29 százalék, szemben a francia o, 5 9 vagy az EK átlagában kimutatott 0,49 százalékkal). Viszont az ipari munkamegosztásban előbbre tart, mint nyugat-európai társai. Vannak olyan területek is, ahol az EK és Japán érdekei megegyeznek, de nem fedik az amerikai elképzeléseket. Közülük említést érdemel az energiapolitika, a nemzetközi pénzügyek és a kelet-nyugati kapcsolatok kérdése. Franciaország kivételével valamennyi EK-tagállam és Japán is tagja a Nemzetközi Energiaügynökségnek, de az eltérő energiafüggőség (elsősorban olajfüggőség) miatt számos részletkérdésben közelebb áll egymáshoz a nyugat-európai és a japán álláspont, mint az amerikai magatartás a kettő bármelyikéhez. A dollár felértékelődése, az amerikai kormányzat kamatpolitikája mind Japánt, mind a közösséget kedvezőtlenül érintette. Ezzel párhuzamosan a jen és a nyugatnémet márka a legutóbbi évben tartalékvalutává lépett elő, ami a kettejük közötti koordinálás szükségességét is napirendre tűzte. Mind az EK, mind Japán elutasítja az Egyesült Államok embargó terveit, mivel ebben exportérdekeiket látják veszélyeztetve.30 Emellett mindkét térség törekszik nyersanyagimporttól való függésének földrajzi terítésére, és ebben a szovjet nyersanyagok kitermelésében való közreműködés pozitív szerepet játszik. Az európai KGST-országokkal mindketten szerény, de az amerikaiakénál jelentősebb kereskedelmet tartanak fenn: 1980-81-ben az EK kivitelének 3,2, behozatalának 3,8 százaléka jutott az európai KGST-országokra, míg Japán esetében a megfelelő adatok 2,6, illetve 1,6 százalék voltak. Közös vonás az is, hogy a Szovjetunió szerepe meghatározó és a hetvenes évek második felében növekvő volt, míg a kis KGST-országok fontossága visszaesett.31 Az exporthitelek vonatkozásában egyezségre jutottak ugyan az Egyesült Államokkal, kérdéses azonban, hogy a gazdasági helyzet nem kielégítő alakulása, alapvető ellátási megfontolások vagy jó exportkilátások meddig nem ütnek rést a 81