Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1983 (10. évfolyam)

1983 / 2. szám - Notai András: Konfliktusok, konkurrencia és kooperációs lehetőségek az EK-Japán kapcsolatokban

A kétoldalú gazdasági kapcsolatok A japán gazdasági diplomácia már a hatvanas évek elejétől egyengette a japán ex­port útját Nyugat-Európában. 1960-ban az NSZK-val, két évvel később Angliával, 1963-ban a Benelux országokkal és Franciaországgal, végül 1968-ban Olaszor­szággal kötött Japán kétoldalú kereskedelmi egyezményt a kölcsönösen biztosí­tott legnagyobb kedvezmény mellett.8 A hetvenes évek első felében kiépülő közös kereskedelempolitika aztán ezeket a bilaterális kapcsolatokat fokozatosan Brüsz- szel hatáskörébe utalta, anélkül, hogy az EK Bizottsága Japán számára elfogadha­tó szerződéskötési javaslatot tudott volna kidolgozni. 1973 júniusa óta hivatalos érintkezés van az Európai Közösség és Japán között, amelyekre évente két alka­lommal viszonylag magas szinten kerül sor. Az EK a hetvenes évek első felében olyan megállapodást kívánt volna kötni, amely bizonyos japán exportcikkekre be­viteli kontingenseket szabott volna meg. Japán viszont arra törekedett, hogy minél kevesebb importkorlátozással kelljen szembenéznie. A japán diplomácia sikere­ként könyvelhető el, hogy a hetvenes évek közepéig hozott összesen 45 import- korlátozó intézkedésből mindössze 27 volt közösségi szintű, míg 18 ilyen határo­zatot csak egy-egy tagállam hozott.9 A kétoldalú gazdasági kapcsolatok új és egyre több feszültséget érlelő szaka­sza kezdődött 1976-ban. A konfliktuspotenciál a japán gazdasági szervezetek szö­vetsége, a Keidanren elnökének, Toshiwa Dokónak nyugat-európai látogatása so­rán vált érzékelhetővé. A Doko-misszió célja a japán-nyugat-európai gazdasági együttműködés fejlesztése volt. Ezzel szemben a látogatás minden állomásán - beleértve a liberális külgazdasági politikát folytató NSZK-t is - másról sem lehe­tett hallani, mint az EK-országok panaszairól a saját iparukat tönkretevő japán konkurrenciával kapcsolatosan és arról az erősödő nyugat-európai követelésről, hogy Japán egyrészt önmaga korlátozza nyugat-európai kivitelét, másrészt nyis­sa meg belső piacát az EK termékei előtt. „Mintha fejlődő országok egy csoport­jával beszélgettünk volna” - összegezte véleményét a küldöttség egyik tagja.10 Valójában e látogatás nemcsak a problémákat tudatosította a japánok számára, de azt is, hogy nemcsak észak-amerikai és távol-keleti piac létezik, hanem egy nagy felvevőképességű nyugat-európai is, amelyen ugyan egyre-másra születhetnek a japán kivitelt korlátozó szabályozások, de amellyel szemben a japán ipar és keres­kedelem előnyét meg kell tartani, illetve tovább kell növelni. E kettős felismerés mozgatta aztán az 1977 és 1982 között megélénkült gazdasági diplomáciai tár­gyalásokat.11 Japán fokozatosan, néha ugrásszerűen növelte kivitelét az EK-ba, s váltott ki néhány termékcsoportra koncentrált kivitelével nyugat-európai tiltako­zásokat. Az EK 1981 februárjában importellenőrzést vezetett be, ami önmagá­ban nem jelentett importkorlátozást, de a japán személygépkocsi-, színestelevízió- és szerszámgépexport számára ilyen korlátozások bevezethetőségét reális fenye­getéssé tette. Amennyiben a fenti termékek Japánból származó importja egy adott határt elérne, közösségi importszabályozásra kerülhetne sor. (Valójában a japán 63

Next

/
Oldalképek
Tartalom