Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1983 (10. évfolyam)
1983 / 2. szám - Notai András: Konfliktusok, konkurrencia és kooperációs lehetőségek az EK-Japán kapcsolatokban
INOTAI ANDRÁS Konfliktusok, konkurrencia és kooperációs lehetőségek az EK—Japán kapcsolatokban Félelem járja be Nyugat-Európát: a japán konkurrenciától való félelem. Vállalkozók és fogyasztók nap mint nap tapasztalják, újságok, tudományos és szakfolyóiratok elemzik a japán versenyképesség egyértelmű erősödését nemcsak a világpiacon, de a nyugat-európai gazdasági integráció szűkebb keretei között, az integrált belső piac felségvizein is. Mivel az EK és Japán viszonya egyúttal egyik, még ha leggyengébb eleme is az úgynevezett trilaterális kapcsolatrendszernek, a hullámverések óhatatlanul túlterjednek a kétoldalúságon, és hatással vannak az egész tőkés világ erőviszonyaira. E tanulmányban mindazonáltal mondanivalónkat a nyugat-európai gazdasági közösség és Japán közötti - döntően gazdasági - kapcsolatokra összpontosítjuk.1 A vizsgálat gazdasági jellegét az EK és Japán közötti viszony döntően - mondhatni szinte kizárólagosan - gazdasági természete indokolja. A téma kibontása közel sem mentes „módszertani csapdáktól”, hiszen az egyik oldalon egy tíz nemzetből álló, hol közösségi politikát folytató, hol nemzeti különutakat előnyben részesítő csoportosulás áll, míg a másikon egy kétségkívül stabil belső viszonyokra támaszkodó, homogén nemzetgazdaság. Nyilvánvaló, hogy Japán összehasonlítása az egyes EK-tagállamokkal - az utóbbiak eltérő gazdaságpolitikája, strukturális feszültségei és nemzetközi versenyképessége következtében - igen különböző részeredményekhez vezetne. Az EK-mutató szintetikus jelzőszám: a közösségi átlagot fejezi ki. Ugyanakkor - és ezt széles körű statisztikai felmérések, Nyugat-Európa-szerte hasonló tapasztalatok igazolják - egészében véve jól adja vissza azokat az erőviszony-módosulásokat, amelyekre már a hatvanas évek második felében utaltak jelek, de amelyek egyértelmű kibontakozására az első, még inkább pedig a második olajárrobbanást követően került sor. 59
