Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1983 (10. évfolyam)
1983 / 2. szám - Király János: A Reagan-kormány Latin-Amerika-politikája
az Egyesült Államok még leghűségesebbnek tartott brit szövetségesét is csak arra tudta rávenni, hogy legfeljebb megfigyelőt küldjön az 1982. március 28-i salvado- ri elnökválasztásokra. Jóllehet ez a választás az Egyesült Államok által támogatott centrista erők csúfos vereségével s a Washington által sem kedvelt és „nemkí- vánatos”-nak tekintett szélsőségesen jobboldali erők győzelmével végződött, az amerikai politika nem adta fel, hogy megkísérelje bevonni a kormányzásba a centrista erők képviseletében a kereszténydemokrata párt bukott vezetőit. Amikor ez nem sikerült, hosszas alkudozások után sikerült rávennie a megválasztott jobboldali katonatisztet, d’Auboussion-t arra, hogy a „fegyveres erők egységének megőrzése végett” adja át a hatalmat egy átmeneti polgári kormánynak. Az Egyesült Államok nem hajlandó elismerni politikai tényezőnek a salva- dori hazafiak alkotta frontot, pedig a mexikói közvetítő lépések sikerének is ez az egyik előfeltétele. A közép-amerikai helyzet mielőbbi rendezésében tapasztalt aktív mexikói elkötelezettség magyarázatául szolgál az a tény, hogy Mexikó már korábban is jelzett regionális hatalmi ambícióit érzi veszélyeztetve a térségben megnövekvő amerikai katonai jelenlét következtében, és tart a válságövezet problémáinak globalizálására irányuló amerikai törekvésektől. Mexikó szorgalmazta azt is, hogy folytatódjék az amerikai külügyminisztérium tisztségviselőinek és a kubai vezetőknek 1981 novemberében elkezdődött tárgyalása, amelyet különben komoly amerikai elkötelezettség hiányában mindeddig nem újítottak fel. A középamerikai rendezési tervek realizálását azonban egy időre teljesen háttérbe szorította a Falkland(Malvin)-szigetek miatt kirobbant brit-argentin viszály, mely különben lélegzetvételhez juttatta a közép-amerikai forradalmi mozgalmat. A latin-amerikai országok közül a katonai segítséget is beleértve egyedül Argentína támogatta Washington salvadori rendezési terveit és a hazafias salvadori erők felszámolására irányuló elképzeléseit, melyet Argentína rögvest beszüntetett a malvini konfliktust követően. A Reagan-kormány politikája a malvini konfliktusban Az amerikai stratégia nem adta fel azokat a törekvéseit Latin-Amerikában, hogy a térség országainak a kommunista veszélynek, a nyugati félteke biztonságának a szocialista világrendszer puszta lététől való fenyegetettségének az ürügyén megőrizze csendőri szerepét. Az amerikai hadseregek vezérkari főnökeinek Washingtonban, 1981. november elején megtartott tanácskozásának is súlyponti témája volt a „nemzetközi kommunizmus felforgató cselekményei és módszereinek tanulmányozása Latin-Amerikában”, továbbá ellenakciók, megelőző lépések kidolgozása, különös tekintettel a közép-amerikai és a dél-atlanti térségre. A tervezett dél-atlanti szövetségi rendszer létrehozásában támadt nehézségek (mint például az, hogy Brazília egyelőre nem haj landó közös szervezetben tevékeny54
