Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1983 (10. évfolyam)
1983 / 2. szám - Rajcsányi Péter: Az Egyesült Államok külpolitikájának belső háttere és feltételrendszere
Egyesült Államoknak, sem legfőbb partnereinek nem állnak rendelkezésre „felesleges” összegek, amelyeket a katonai kiadások növelésére fordíthatnának. A fegyverkezési kiadásokat csak más, elsősorban szociálpolitikai programok megnyirbálása révén biztosíthatják, ami óhatatlanul belső társadalmi-politikai preferenciaváltást jelent, annak valamennyi következményével együtt. Ezek a következmények az Egyesült Államokban is megfigyelhetők a békemozgalmak előretörésében, a fegyverkezéssel szemben megerősödött fellépésekben. A másik lényeges kérdés az, hogy az Egyesült Államok és szövetségesei rendelkeznek-e kellő elszántsággal és akarattal ahhoz, hogy az így kifejlesztett katonai erőt konfliktusok során alkalmazzák. A 70-es évek második felének tapasztalatai azt bizonyítják, hogy az Egyesült Államok társadalmában nincs meg az elszántság a fegyveres erő alkalmazására. Ugyanakkor a Reagan-kormányzat egyik feladatának tekinti, hogy ezt az elszántságot és akaratot kialakítsa. Egy ilyen törekvés nemzetközi következményei rendkívül veszélyesek és távolbanyúlók, kedvezőtlenül érintik nemcsak a leszerelési tárgyalásokat, hanem a nemzetközi politikai légkör egészét is. Ez a törekvés ugyanakkor szembetalálja magát amerikai belső korlátokkal (gazdasági erő, tudati állapot, demográfiai helyzet), valamint három alapvető nemzetközi tényezővel; az elmúlt évtizedben megszilárdított katonai erőegyensúly- lyal és az ennek fenntartására irányuló szovjet aktivitással; saját szövetségesei eltérő érdekeivel; a világ népeinek a nemzetközi stabilitás és a béke fenntartására irányuló igényével és tevékenységével. Az ideológiai tényező A külpolitikai eszközrendszer gazdasági és katonai tényezőinek bizonyos mértékű meggyengülése mellett a 70-es években mindvégig jellemző volt az ideológiai tényező szerepének növekedése az amerikai politikában. Ehhez járult az enyhülés térnyerése is, amellyel összefüggésben a társadalmi rendszerek ideológiai értékproblémái erőteljesebben előtérbe kerültek az államközi politikai kapcsolatokban és a propagandában is. Az ideológiai elem megerősödéséhez vezettek az Egyesült Államok belső morális és értékproblémáival kapcsolatos viták fellángolásai is: a Watergate-ügy kapcsán, a vallási mozgalmak megerősödése révén s Carter személyével összefüggésben. Ennek a területnek a vezérlő belső irányvonala a hagyományos amerikai értékek megújítása, ehhez tömegtámogatás biztosítása és az amerikai külpolitikába új módon való beolvasztása volt. Ezeknek az értékeknek a liberális-demokrata képviselete ugyanis válságba került a hetvenes évek elejére. A válság külső tényezői közé tartoztak a nemzeti felszabadító mozgalmak sikerei, valamint a katonai erőviszonyok változásai és az Egyesült Államok sebezhetőségének állandósulása, míg a belső elemek közül a gazdasági válság játszott 23
