Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1983 (10. évfolyam)
1983 / 2. szám - Rajcsányi Péter: Az Egyesült Államok külpolitikájának belső háttere és feltételrendszere
amerikai és külföldi bankok rendszerében gyorsuló ütemben szaporodtak a működési zavarok. A növekvő olajárak és az ebből adódóan felhalmozódó pénzfeleslegek egyre erőteljesebb nyomást gyakoroltak a nemzetközi magánbankrendszerre. Amíg a 70-es évek első felében ez a bankrendszer kisebb-nagyobb problémákkal képes volt megvalósítani az olajdollárok visszaáramoltatását, ugyanezt a folyamatot kevesebb sikerrel bonyolította le a 70-es évek második felében. Ráadásul a nem olajtermelő fejlődő országok megnövekedett adósságai potenciálisan szintén fenyegetést jelentenek a nemzetközi tőkés pénzügyi rendszer stabilitására. A 70-es évek első felében az Egyesült Államok a nemzetközi pénzügyi rendszer hajlékonyabbá tételére és egyúttal a dollár kulcspozíciójának, tartalékvaluta-szerepének megőrzésére tett kísérletet. Sikerült növelnie a rendszer rugalmasságát, és megőriznie a dollár — ha nem is egyedüli — tartalékvalutaként való funkcionálásának lehetőségét, de nem tudta kiküszöbölni a tőkés pénzpiac megnövekedett instabilitását és ennek időnként kedvezőtlen felszíni megnyilvánulásait. Jóllehet a hetvenes években általában a dollár gyengülését és a növekvő amerikai olajimportot tekintették az Egyesült Államok kereskedelmi és fizetési mérlegében bekövetkezett egyensúlytalanságok fő okának, valójában e jelenségek mögött az amerikai gazdaság mélyen gyökerező strukturális gyengeségei rejlettek. Így 1975 — 1978 között, amikor az addigra többször leértékelt dollár a feltételezések szerint az amerikai export növelését segítette, a teljes export mindössze 24 százalékkal növekedett, míg az import bővülése 72 százalékos volt. Az amerikai infláció kétségtelenül belső és külső okok kombinatív hatásának következménye volt. Az Egyesült Államok jelentős mértékben függővé vált néhány stratégiai fontosságú fém (alumínium, króm, nikkel, mangán, molibdén) importjától is. Ezeket a fémeket nagy tömegben éppen azokon a területeken használják fel, ahol az Egyesült Államok bizonyos komparatív előnyökkel rendelkezik legtöbb világpiaci partnerével szemben: a modern elektronikában és a hadiiparban. Az évtized végére a nettó import aránya mintegy 20 fontos fém és ásványi nyersanyag esetében haladta meg az amerikai fogyasztás 50 százalékát. Bár az Egyesült Államok hatalmas kiaknázható és potenciális energiaforrásokkal rendelkezik, az amerikai gazdaságban az elmúlt évtizedben növekedett az importált energiahordozók aránya, aminek nemcsak a belső, hanem a nemzetközi következményei is jelentősek. A 70-es évek elején az amerikai nettó olajimport az amerikai fogyasztásnak mindössze 10 százalékát tette ki. Az elmúlt évtized végére ez az import az amerikai fogyasztás 5 o százalékát is elérte, költségei meghaladták a 60 milliárd dollárt. Ráadásul az amerikai olajimportnak a teljes gazdagsághoz viszonyított aránya hozzávetőleg hasonló más fejlett tőkés országokéhoz. így az évtized végére az amerikai olajimport valamivel meghaladta a bruttó nemzeti termék két százalékát, ami nagyjából megegyezik az NSZK-ban mért értékkel, és alig valamivel kevesebb, 15
