Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1983 (10. évfolyam)
1983 / 1. szám - KÖNYVEKRŐL - Pataki István: Pirityi Sándor: Hadászati fegyverrendszerek és korlátozások
ban (a Varsói Szerződés tagállamai Politikai Tanácskozó Testületé bukaresti ülésén) „hivatalosan indítványozták az európai értekezlet összes résztvevőinek.. . kössenek egyezményt arról, hogy nem alkalmaznak elsőként atomfegyvert egymás ellen”. (35.I. ) Az indítványt a NATO-országok elutasították, s arra a kezdeményezésre sem reagáltak kedvezően, amely a hagyományos fegyverek elsőkénti alkalmazásáról történő lemondás szerződéses rögzítésére irányult. A Szovjetunió viszont 1982-ben, az ENSZ- közgyűlés II. rendkívüli leszerelési ülésszakán hivatalosan bejelentette: lemond a nukleáris fegyver elsőkénti alkalmazásáról. E lépést, amely logikusan következik a szovjet katonai doktrína védelmi jellegéből - bár a többi atomhatalom is hangoztatja doktrínájának védelmi tételeit - nem követték hasonló bejelentések. A hadászati erőviszonyokról és egyensúlyképletekről szóló rész árnyaltan tárja fel az erőviszonyok fő összetevőit, a mérhető és a feltételezett elemeket. Pirityi Sándor kiemeli: „A hadászati, a hadműveleti és harcászati erőviszonyokból összetevődő katonai erőviszonyok a politikai erőviszonyok részei, de nagyfokú autonómiát élveznek.” (39. 1.) A könyv jól érzékelteti a két világhatalom és a két szövetségi rendszer katonai erőviszonyait — az azonos és eltérő adottságokat, beleértve a geohadászati tényezőket is. Olvashatunk néhány, a fő mutatókat magában foglaló „egyensúlyképlet”-ről. Az összkép - sok adattal - a II. fejezetben került bemutatásra. A fejezetben tárgyalt kérdések között dominálnak a katonai-hadászati jellemzők és értékrendek, ugyanakkor a két világhatalom kapcsolatának politikai aspektusait, az enyhülés kibontakozását mint okhátteret, érdemben nem vizsgálja. A második fejezet „A SALT fegyverrendszerei” címet viseli. A nézőpont és a megközelítés tehát a SALT. A szerző történetileg nyomon követi az Egyesült Államok „kétes dicsőségének” olyan állomásait, amelyek a nukleáris fegyver előállítása, alkalmazása és általában az új és újabb nukleáris fegyverrendszerek rendszerbe állítása tényeiben mutathatók ki. A Szovjetunió „kényszerű, de nélkülözhetetlen” intézkedéseket tett, hogy létrehozza nukleáris arzenálját. A könyvben sorra megjelennek a két világhatalom nukleáris hadászati erőinek adatai és jellemzői. A könyv szól az interkontinentális ballisztikus rakétákról, a tengeralattjáró-fedélzeti ballisztikus rakétákról, a hadászati bombázókról és rakétahordozókról. Helyet kapnak a fejtegetésekben a hadászati védelmi fegyverrendszerek, és külön vizsgálja a szerző a több töltetű fejrészek - MRV, MIRV, MARV - kérdéskörét, valamint az „eurohadászati” rendszereket. A felhasznált irodalomban - és ez is figyelemre méltó - a szocialista, mindenekelőtt szovjet források növekvő aránya is felismerhető. Az „eurohadászati” fegyverekről adott elemzés, az amerikai „előretolt rendszer” fegyvereinek ismertetése és a következtetések megteremtik a kapcsolatot a hadászati fegyverrendszerek és az előbbi kettő között. Pontos részletezés és összefoglaló olvasható Nagy-Britannia, Franciaország és Kína hadászati nukleáris fegyvereiről, valamint - ha röviden is - arról, hogy mi a három ország viszonya a hadászati fegyverek korlátozásához. A hangsúly az elsőn van, és a fejlesztésre irányuló tervek is ezt erősítik. A korlátozás és csökkentés folyamatába történő bekapcsolódásuk esélye valószínűleg - a realitások miatt - csekély. A harmadik fejezet - „SALT-tárgyalások és SALT-megállapodások” - alkotja a könyv gerincét. A tárgyalások előzményeinek áttekintésével indul a fejezet, majd a SALT-I. és SALT-II. előkészítésének és a tárgyalási mechanizmus mozzanatainak bemutatása következik. Újólag is megismerhetjük a hadászati védelmi és támadófegyverek korlátozására irányuló elgondolásokat, a különböző fogalmakat és az eltérő értelmezéseket. Pirityi Sándor jó megoldást választott, amikor itt eltekintett az 1972-1979 között aláírt szerződések, egyezmények, jegyzőkönyvek, nyilatkozatok részletes közlésétől, s csupán a főbb cikkelyeket és az előremutató elemeket emelte ki. Mindezek történeti sorrendben, önálló alfejezetekben, összességében koncepcionális keretbe ötvöződtek. A SALT-megállapodások vizsgálata és értékelése (250-248. 1.) a kulcsfontosságú jellemzőkre terjed ki. A szerző a SALT-L- ről és szovjet-amerikai biztonsági megállapodásokról „A leszerelés” című könyvében (Zrínyi Kiadó, 1975.) sokrétű elemzést ad. Az újabb könyv részben felhasználja az alapanyagot, és további új elemekkel gyarapítja e folyamat tartalmának vizsgálatát. A SALT-II. - amely a hadászati támadó fegyverrendszerek korlátozását írta elő - mérvadó és mérték 132
