Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1983 (10. évfolyam)
1983 / 1. szám - TUDOMÁNYOS ÉLET - Megalakult a Magyar Politikatudomány Társaság Nemzetközi Politika Szakosztály
A két törekvés egyúttal elkülönült egymástól, hiszen az új nemzetközi gazdasági rend programja nem foglalkozott a fegyverkezési verseny megállításával, sőt a kelet-nyugati kapcsolatokat is csak marginálisan érintette. A dokumentumok korlátozott jellege és hatóköre folytán azok a pozitív hatások, amelyek e megállapodások nyomán kibontakoztak, egyszersmind bizonyos negatív következményekkel is társultak, mint például a Nyugat fogyasztói társadalmának demonstrációs hatása az európai szocialista országok fogyasztási szerkezetére. A pozitív hatások és eredmények is igen egyenlőtlenül oszlottak meg az Egyesült Államok és Nyugat-Európa, a Szovjetunió és Kelet-Európa egyes országai vonatkozásában vagy a harmadik világon belül. Nem hagyhatók figyelmen kívül a világgazdasági válság kitörése utáni negatív folyamatok sem. Ez a válság nem egyszerűen a tőkés nemzetgazdaságok ciklikus mozgásának vagy a nemzetközi monetáris bizonytalanságnak a következménye, és nemcsak a fejlett tőkés gazdaságokat sújtja. A világgazdaság mint organikus rendszer strukturális és intézményi válságáról van szó, amely mögött valójában a tőkés társadalomra, illetve termelési módra egyébként is jellemző olyan ellentmondások most már világszinten való jelentkezése húzódik meg, mint amilyen a termelés és a fogyasztás, a kapun belüli szervezettség és a kapun kívüli anarchia ellentmondása, és az egymás számára termelő és egymástól kölcsönösen piacot igénylő szektorok aránytalan növekedése. Emellett ebben a válságban és a válság elhúzódásában különös szerepet játszik a nemzetközi fegyverkezési verseny. A válság strukturális oldala a nemzetközi munkamegosztás korábbi rendszerének a zavarait jelenti. A válság intézményi oldala viszont a gazdasági folyamatok nemzeti szabályozásának a zavarában, valamint annak a nemzetközi gazdasági intézményrendszernek és mechanizmusrendszernek a bomlásában mutatkozik meg, amely a második világháború után kialakult. Az Egyesült Államok reagálása a válságra anakronisztikus, hiszen kísérletet tesz a hegemonizmushoz, a hidegháborúhoz és a szocialista országok elszigeteléséhez való visszatérésre. Noha ez a törekvés ellentmondásban van az objektív tényezőkkel és tendenciákkal, nem kevéssé veszélyes. A válság és a válságra adott reagálások következtében mind az új nemzetközi gazdasági rend programja, mind pedig a helsinki folyamat a hetvenes évek végére megtorpant. Ebből a helyzetből a világ haladó erői csak akkor találhatnak kiutat, ha egyfajta „nemzetközi népfrontpolitika” keretében együttesen és egyszerre harcolnak a nemzetközi fegyverkezési verseny leállításáért, egy valóban globális nemzetközi rend megvalósításáért és a helsinki folyamat folytatásáért; vagyis, az Észak és Dél, a Kelet és Nyugat gazdasági, politikai, katonai és egyéb viszonyainak együttes rendezésével, normalizálásával és reformjával próbálkoznak. Minthogy visszaút a korábbi állapothoz a szocialista országok számára sincs a nemzetköziesedés mai szintjén, indokolt fokozni részvételünket, aktivitásunkat a nemzetközi élet valamennyi frontján, nem utolsósorban a nemzetközi intézményekben. 140
