Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1983 (10. évfolyam)

1983 / 1. szám - TUDOMÁNYOS ÉLET - Megalakult a Magyar Politikatudomány Társaság Nemzetközi Politika Szakosztály

európai biztonság, a katonai enyhülés és a társadalmi erők témáját vizsgálva Berec^ János kifejtette, hogy szükséges a közös érdekek tételes megfogalmazása, mert ez korunk dialektikájából ered, és hogy léteznek általános emberi, rendszerektől független érdekek. Bátorság kell feltárásukhoz és szükségességük összegezéséhez. Van konkrét példa az új nemzetközi rend létrehozásának lehetőségére és módjára. Az új nemzetközi rend kulcskérdése a biztonság, amely ma meghatározó az államok kapcsolataiban és nemzetközi magatartásában. Minden országnak joga van saját biztonságára, s érthető, hogy ezt megpróbálja biztosítani. Társadalmi értelemben ma minden állam fenyegetve érzi magát, és így az uralkodó osztály gondolkodásában a biztonság összekeveredik a társadalmi helyzet biztonságával is. Ezért különböztetjük meg a nemzetközi politikai biztonságot a belső, társadalmi biztonságtól. A nemzetközi politikai biztonságra adható garancia, a nemzeti, belső biztonságra viszont nem. Ugyanakkor minden jelentős belső osztályütközet kapcsolódik a nemzetközi osztályharchoz. Ezzel összefüggésben említhető most például Nicaragua vagy Lengyelország. És ez ürügyet, lehetőséget ad a másokat veszélyeztető magatartás igazolására.

Mit jelent ebből a szempontból a helsinki folyamat? A helsinki záróokmány egyedülálló kompromisszum a történelemben, hiszen azt ellentétes társadalmi rendszerű országok vezetői írták alá. A helsinki folyamat azt jelentette és jelenti, hogy a konzultatív kapcsolatoknak meghatározott intézményei jöttek létre, és ezek az intézmények, „csatornák” működőképesek; megtörtént az alapelvek kölcsönös elismerése; sor került a második világháború után Európában kialakult nemzetközi politikai helyzet elismerésére; szerződések rögzítették a katonai erőegyensúly meghatározott állapotának elfogadását; lehetőség nyílott a nemzetközi biztonság közös meghatározására; fejlődött a gazdasági, kulturális stb. együttműködés.

Balázs József megállapítása szerint a helsinki folyamat tapasztalata az, hogy a különböző társadalmi rendszerű országok érdekei egyeztethetők, különösen akkor, ha nemcsak az objektív érdekek esnek egybe, hanem a szubjektív szféra is hajlandó ezek kölcsönös eltűrésére. Az enyhülés is konfliktusokat tartalmazó viszony. Változatlanul tartalmazza a rendszer-antagonizmusokat és a nem antagonisztikus ellentmondásokat, sőt létrehozta saját ellentmondásait is. Az összeurópai együttműködés két- és több oldalú résztvevői között eddig nem alakultak ki azok az intézményesített tárgyalási formák, amelyek automatizmusként is működnének, és a rendszerben keletkező vagy a kívülről érkező nagyobb konfliktusokat megszűrnék. Az utókonferenciák sorozata egyfajta intézményesítés, de a jövőben bizonyos vonatkozásait felül kell vizsgálni. (Nem fogadható el, hogy a katonai erő- egyensúly ellenére a szocialista közösséget az utókonferenciákon a vádlottak padjára próbálják ültetni.) Fontos tanulság az, hogy egy évtized alatt sem alakult ki közös enyhülési modell, nem jött létre a kooperatív együttélés konkrét formáinak modellje. A közös modell természetesen csak kompromisszum eredménye lehet.

137