Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1983 (10. évfolyam)
1983 / 1. szám - FÓRUM - Siskov, J.: Az imperializmus három központja közötti versengés új szakasza
cs különösen Europa elképzelése az Egyesült Államokról jelentősen megváltozott. Az amerikaiak között változatlanul az a vélemény az Egyesült Államokról, hogy ez a világ első hatalma gazdasági, katonai és majdnem minden más vonatkozásban. A nyugat-európaiak véleménye azonban teljesen más.” Raymond Áron, az igen tiszteletreméltó francia politológus a következőképpen összegzi ezt: „Az Egyesült Államok megszűnt első számú hatalom lenni.”3 Hasonló módon változott Japánnak az Egyesült Államokhoz való viszonya is. Ezt a változást azonban az Egyesült Államok nem hajlandó tudomásul venni. A katonai-ipari komplexum nagy megelégedésére4 az Egyesült Államok új politikai vezetői a „problémák megoldását” főként a fegyverkezési hajsza fokozásával próbálták elérni. Céljuk, hogy katonai megrendelésekkel élénkítsék a hanyatló amerikai gazdaságot; katonai-stratégiai fölényre tegyenek szert a Szovjetunióval és a Varsói Szerződéssel szemben, és gazdaságilag meggyengítsék fő gazdasági ellenfeleiket - Nyugat-Európát és Japánt. Nagy erőfeszítéseket tesznek, hogy „szovjet fenyegetéssel” rémisztgessék szövetségeseiket, hogy azok elfogadják katonai döntéseiket, s újból ellenőrzés alá vonják külpolitikájukat és egyúttal gazdaságuk katonai ágazatait is. Az Egyesült Államok szövetségesei létfontosságú gazdasági kapcsolatait is megpróbálja nehezíteni. Nyugat-Európa és Japán is nagyobb mértékben függ a nyersanyag- és energiaimporttól, mint az Egyesült Államok. Az Egyesült Államok megpróbálja ellenőrzése alá vonni azokat az alapvető csatornákat, amelyek a versenytársakat ellátják ezekkel az anyagokkal. Ebben az összefüggésben kell szemlélni az Egyesült Államok azon kísérletét is, hogy meghiúsítsa a Szibéria-Nyugat-Európa gázvezeték építését. Az ezt szolgáló amerikai lépések felháborodást váltottak ki Nyugat-Európá- ban és Japánban, amelyeknek a kormányai védelmükbe vették a nemzeti cégeiket. Hiszen nemcsak az 1984-ben kezdődő szovjet gázszállításokról van szó, amelyek csökkentik Nyugat-Európa veszélyes függőségét a közel-keleti olajtól. A nyugat-európai országok és Japán általában érdekelt a szocialista országok rendeléseiben. A KGST-országokba szállítják például az egész nyugatnémet acélcsőexport mintegy 19 százalékát, a szerszámgépek és a hengerelt áru 17 százalékát, az egyéb fémipari termékek 14 százalékát. E megrendelések hiányában Nyugat-Euró- pában majdnem 2,5 millió munkahelyet meg kellene szüntetni. Az Egyesült Államok vetélytársai gazdasági érdekeit sértő politikája más területeken is megnyilvánul. Az amerikai kormány szándékosan nem avatkozott bele a dollár árfolyamának hosszan tartó esésébe, ami jelentősen gyengítette a nyugat-európai és japán exportőrök pozícióit az Egyesült Államok piacán, és fokozta az amerikai áruk és szolgáltatások versenyképességét Nyugat-Európában és Japánban. Nem is lehetséges felmérni, hogy ez a politika milyen mértékű kárt okozott a vetélytársak gazdasági életének. A jelenlegi amerikai kormányzat 1982 közepéig folytatott kamatpolitikája (a kamatláb elérte a 20 százalékot is) elégedetlenséget váltott ki a fejlett tőkés országokban. A nyugat-európai országokból 106
