Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1983 (10. évfolyam)
1983 / 1. szám - FÓRUM - Siskov, J.: Az imperializmus három központja közötti versengés új szakasza
a tudományigényes polgári rendeltetésű termékek előállításában. 1969-1974 között a tudományigényes áruk részaránya Japán késztermék-kivitelében elérte a 30,6, az NSZK-éban a 24,8, Franciaországéban pedig a 24,1 százalékot, míg az Egyesült Államok esetében ez a mutató csupán 18,2 százalékot tett ki. A vetély- társak kezdték erőteljesen szorongatni az amerikai konkurrenseket a világpiacon. Az elmondottak következményeképpen az Egyesült Államok hegemóniája a tőkés világgazdaságban átadta a helyét a policentrizmusnak. Ez a szakasz minőségileg új nemzetközi gazdasági és politikai helyzetben bontakozott ki. Gazdasági vonatkozásban ezt az új helyzetet az jellemzi, hogy a 60-as és 70-es évek fordulóján válságba jutott a kapitalista gazdasági mechanizmus, ami a valutáris világ- rendszer válságában fejeződött ki. Ennek tünetei a nemzetközi fizetések alapvető kiegyensúlyozatlansága, a hitelrendszer instabilitása, az általános és ellenőrizhetetlen infláció. Mindez szorosan összefonódott az energiaválsággal, a helyzet éleződésével az energia- és nyersanyagpiacon, számos hagyományos ágazat (textil-, ruha-, cipőipar, fémkohászat, hajóépítés) strukturális válságával és végül az ökológiai válsággal. Mindez együttesen, amint az várható is volt, a 70-es évek közepén oda vezetett, hogy nagymértékben és hosszú távra szólóan csökkent a gazdasági növekedés üteme, krónikus volt a kapacitások kihasználatlansága, és drámai módon növekedett a munkanélküliség. Míg 1961-1967 között az iparilag fejlett tőkés országok bruttó hazai terméke évi átlagban 5,1 százalékkal nőtt, addig 1968-1974 között 4,4 százalékkal, 1975-1981 között pedig csak 2,6 százalékkal. A munkanélküliségnek a munkaképes polgári lakossághoz viszonyított átlagos szintje ezekben az országokban az 1965-1969 közötti 2,7 és az 1970-1974-es 3,4 százalékról 1975— 1980 között 5,3 százalékra emelkedett. 1975-ben (évi átlagos szinten) 15,6 millió nyilvántartott munkanélküli volt, 1981-ben pedig már 22,4 millió, azaz a munkaképesek több mint 7 százaléka. Mindezek a bajok - ha nem is egyenlő mértékben - különböző formában sújtották az imperialista versengés három központját. S természetesen mindegyikük megpróbált könnyíteni saját helyzetén a másik kettő kárára. Ez a stratégia sok csatornán keresztül valósul meg. Mindenekelőtt a saját áruk és szolgáltatások exportjának erőltetésével, ami elkerülhetetlenül a kereskedelmi háborúk frontjának kiszélesedéséhez vezetett (az autók és a hajók, a textíliák és a műszálak, az elektronikus technika és a háztartási gépek, a vaskohászati hengerelt áruk és sok más áru piacain). A „támadási” eszközök korszerűsödése (exporttámogatások, hitelek, adóengedmények, a valutaárfolyam manipulációja stb.) elkerülhetetlenül kiváltotta a „védelmi” eszközök alkalmazását (különféle műszaki szabványok, dömpingellenes vámok és sok más, nyíltan protekcionista vám, amelyeknek a száma a GATT értékelése szerint a 70-es évek végére elérte a mintegy 800-at). Ebben a harcban az győz, aki exportágazatainak magasabb műszaki-tudományos szintjére jutott, és termelési költségeit lejjebb tudja szorítani. Ilyen előnyökkel rendelkezik sok vonatkozásban Japán, árui ugyanis sikeresen hatolnak 104
