Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1983 (10. évfolyam)
1983 / 1. szám - Borsi Emil: Főbb tendenciák a szocialista közösség államai közötti kapcsolatokban a hetvenes-nyolcvanas évek fordulóján
az alapvető nemzetközi kérdésekben jelentkező közös érdekeket. Érvényesülésük az ötvenes évek közepétől bontakozott ki ismét, miután a kommunista pártok leküzdötték a politika különböző torzulásait és az imperialista hidegháborús blokádpolitikát. Minden szocialista ország számára megnyílt a lehetőség a közös irányú cselekvés mellett sajátos lehetőségeik hasznosítására. A nemzetközi tevékenységben az alapvető közös és sajátos vonások dialektikus egységet alkotnak. A meghatározó a közös tevékenység. Azonban a sajátos lehetőségek hasznosítása sem mellőzhető, nem becsülhető le. Mindkettő egyidejűleg érvényesült az elmúlt évtizedekben. A tapasztalatok azonban azt is mutatják: abban az esetben, ha valamely szocialista ország nem a sajátosságok területén, hanem az alapvető, stratégiai jellegű és a főbb taktikai területekre vonatkozó kérdésekben egyeztetés nélkül vagy annak ellenére lép fel a nemzetközi politikában, súlyos hibákat követ el. Az ilyen elkülönült cselekvés nem szolgálja az adott ország alapvető érdekeit, és egyidejűleg sérti minden antiimperialista forradalmi erő közös érdekét is. Az imperializmus az ilyen magatartást megkísérli kihasználni nemcsak az adott országgal szemben, hanem a szocialista világ és más forradalmi erők elleni fellépése, támadása során is. A nemzetközi erőviszonyoknak a szocializmus javára végbement eltolódását követően az imperialista országok kormányai az elmúlt évtizedekben rákényszerültek a szocialista országok létének tudomásulvételére, a békés egymás mellett élés elfogadására, kapcsolatok kiépítésére, fenntartására és fejlesztésére. A kétoldalú kapcsolatok (az alapvető osztályérdekek gyökeres szembenállása mellett) az érdekeknek meghatározott területeken való találkozására épülnek. A célokat azonban alapvetően a bennük részt vevő országok társadalmi rendszere határozza meg. A szocialista országok célja: a szocializmus országon belüli és nemzetközi méretű erősítése. A tőkés országok célja saját osztályérdekeik érvényesítése* hatás kifejtése az egyes országokra a kapitalizmus restaurálása érdekében, valamint a szocialista világ folyamatainak befolyásolására. Az utóbbi két évtizedben, de különösen a hetvenes években az imperialista kormányok az úgynevezett kapcsolatkiépítéshez, az országok egyenkénti megközelítéséhez fűzik politikai reményeiket. A szocialista közösség országai külpolitikai tevékenységének a hetvenes években megerősödött egyeztetése és az erre támaszkodó együttes és önálló állami - de közös irányba ható - külpolitikai cselekvése meghiúsította a „kapcsolatépítéshez”, az „egyenkénti megközelítéshez” fűzött imperialista reményeket. Ezt bizonyították mind Európa, mind Délkelet-Ázsia, mind Latin-Amerika, mind Afrika térségének folyamatai. Vereséget szenvedtek azok a kísérletek, melyek az egyes szocialista országokban keletkezett feszültségeket, ellentmondásokat kihasználva politikai-gazdasági eszközökkel igyekeztek meggyengíteni a szocializmust. Hasonló vereséget szenvedtek a katonai támadáshoz, intervencióhoz fűzött reményeik is (például Vietnamban). A szocialista országok növekvő együttműködéssel, kölcsönös támogatással megvédelmezték és megerősítették a szocializ9