Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1982 (9. évfolyam)

1982 / 5. szám - Szirtes I. János: Ausztria keleti politikája

get ért el. Ezen belül 1974-ig jelentős növekedés volt megfigyelhető, amely az évtized végéig minimálissá vált, és csak utána lendült fel megint kissé.

A horizontális korszakban a szocialista export az import értékének átlagban csak a 80 százalékát érte el, és ennek megfelelően a hitelüzlet fellendült. Folyamatosan csupán Csehszlovákiának volt pozitív a mérlege, míg a többieké - különösen a hetvenes évek második felében - jelentősen romlott.

A nyolcvanas évek elején Ausztria összexportjának a 9 százalékát, importjának pedig 5,5 százalékát tette ki a szocialista reláció, így az összforgalomban az értéknövekedés ellenére mintegy két százalékkal visszaesett. A szocialista országok kivitele továbbra is kedvezőtlen összetételű maradt. A gépkivitel alig érte el a 3 százalékot, a nyerstermékek és a félkész áruk pedig aránylag nagy meny- nyiségük ellenére sem hatottak serkentően a népgazdaságokra.

Összességében a szocialista országok és Ausztria külgazdasági kapcsolataiban megteremtődtek a feltételek ahhoz, hogy végbemenjen a felzárkózás a politikai szinthez. Erre azonban még nem került sor, és mivel a hagyományos árucsere belátható időn belül korlátokba ütközik, a kooperációkban, a közös vállalatokban és a harmadik piaci közös fellépésben rejlő lehetőségek kiaknázására kell törekedni.

A szocialista országok és Ausztria kapcsolatai jó példái a békés egymás mellett élésen alapuló bilaterális együttműködésnek. Az államközi kapcsolatok normalizálását követően az élet minden területén átfogó és intenzív párbeszéd alakult ki. A magas szintű politikai és szakmai kölcsönös látogatások rendszeressé váltak, lehetővé téve minden probléma, vitás kérdés tárgyalások útján történő rendezését. A zavartalan politikai kapcsolatok bázisán egyre bővülő gazdasági kooperáció bontakozott ki.

Az elért eredményeket a hetvenes évek második felétől érzékelhető negatív nemzetközi politikai változások: a feszültség növekedése, az enyhülési folyamat megtorpanása alapvetően nem befolyásolta. Végezetül megállapítható, hogy a nemzetközi politikai légkör romlásából e kapcsolatokra nehezedő nyomás nem elhanyagolható következményei ellenére is, a szocialista országok és Ausztria érdekazonossága reális alapot nyújt az együttműködés további bővítéséhez a következő években is. 1

1 A cikkben szocialista országokon az európai szocialista országok értendők, a Szovjetunió és Jugoszlávia kivételével.

2 Wiener Zeitung, 1945. október 17. és Sten. Prot. NR VGP., 2. Sitzung, 20. 1.

3 Kádár János: Szilárd népi hatalom: független Magyarország. Kossuth Könyvkiadó, 1958. 122. 1.

4 B. Kreisky: Voraussetzung der Koexistenz. Rombach Verlag, Freiburg, i960. 9., 13., 10., 16., 21. 1.

5 Zbiór Dokumenton’, Varsó, 1965. 9. sz. 837-838. 1.

6 J. Klaus: Macht und Ohnmacht in Österreich. Molden Verlag, Wien, 1971. 250. 1.

7 T. Zsivkov írta a Rabotnyicses^ko Jelo 1969. április 12-i és 22-i számában.

8 K. Waldheim külügyminiszter 1968. november 7-én. Lásd H. Mayrs^edt-W. Hummer: 20 Jahre österreichische Neutralitäts- und Europapolitik. Teil I. Braumüller Verlag, Wien, 1976. 145-147. 1.

46