Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1982 (9. évfolyam)

1982 / 1. szám - Gazdag Ferenc - Kiss J. László: A francia-nyugatnémet kapcsolatok alakulása a hetvenes években

partner utolérésére.18 Ugyanakkor a két ország együttműködése az űrkutatásban, a légi közlekedésben és a repülőgépgyártásban, s nem kevésbé a fegyvergyártási kooperációban mind Franciaország, mind az NSZK számára előnyöket tartogat. Ezen belül a politikai korlátozásokkal szemben a közös fegyvergyártás az NSZK számára kerülő utat biztosíthat az export számára is. A francia-nyugatnémet közeledést az is elősegítette, hogy Giscard és Schmidt mindenkor következetesen hangsúlyozta az enyhülési politika biztonságpolitikai ér­tékét, s a francia elnök elismerte a függetlenség és az atlanti biztonságpolitikai szö­vetségi viszony összeegyeztethetőségét is. 1980. júliusi NSZK-beli látogatásakor Giscard hangsúlyozta, hogy Nyugat-Európa függetlenségének óhaja nem a min­denkitől való függetlenséget jelenti, hanem az önálló létet, amely nem összeegyez­tethetetlen a NATO-szövetséggel. Giscardnak az NSZK biztonságpolitikai füg­gése iránti megértése száműzte a választási kényszer történelmi dilemmáit a két ország kapcsolatából. Az viszont, hogy Schmidt kancellár határozottabban és rendszeresebben bírálta a Carter-kormányt, francia szempontból a nyugatnémet atlantizmus hagyományait gyengítette. Jelentős szerepet jászott az is, hogy a világgazdasági csúcstalálkozókon Gis­card és Schmidt előzetes konzultációikra támaszkodva együttesen léptek fel, sőt a francia elnök alkalmanként a nyugatnémet kancellár közvetítését is elfogadta a francia-amerikai kapcsolatokban. Giscard nevéhez fűződik az EK-n belüli francia- nyugatnémet együttműkö­dés szempontjából legfontosabb intézményi újításnak bizonyuló Európai Tanács megalakítása. Az 1974. augusztus 27-én elhangzott javaslat az „Európa politikai egysége elérésének módszereire és időzítésére vonatkozó együttgondolkodásról” teljes összhangban volt azzal a politikai célkitűzéssel, hogy Franciaország és az NSZK kapcsolatait szilárdabb alapra helyezzék. Az 1963-as francia-nyugatnémet szerződés alapján a két ország között rendszeresen sorra kerülő kétoldalú találko­zók mellett az Európai Tanács, funkcióját tekintve, legalább két értelmezést tesz lehetővé. Az egyik szerint az EK kormányfőinek találkozói alapvetően gaulle-ista ihletésűek, tekintve, hogy mindegyiküknek módjában áll megvétózni a nemzeti érdekekkel összeegyeztethetetlennek ítélt határozatok születését. Másfelől az Európai Tanács - a „Közösség Elnöksége” (Présidium de la Communauté) - felfogható az EK-n belüli mindennemű előrelépés döntéshozatali előfeltételeként is, amely így az EK végrehajtó hatalma koncentrálásának tekinthető. Létrehozása nyomán a miniszterek tanácsa alárendelt helyzetbe került az EK döntéshozatali folyamatában. Az Európai Tanács minden fogyatékossága mellett a francia-nyu­gatnémet kétoldalú kapcsolatokra, az EK fejlődésére, Nyugat-Európának a világ- politika különféle kérdéseiben való állásfoglalásaira vonatkozó döntések összehan­golásának fórumává vált. A hetvenes évek közepén, a közös piaci országok „renacionalizálódási” ten­denciáival szinte egyidőben kerültek napirendre azok az elképzelések, amelyek - a tagországok fejlődési ütemeinek különbségeire téve a hangsúlyt - az ún. két 75

Next

/
Oldalképek
Tartalom