Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1982 (9. évfolyam)
1982 / 5. szám - Király János: Konfliktusok, területi viták Latin-Amerikában
mokkái egyetemben) a területi viszály globalizálására törekszenek, s tartottak attól, hogy a falklandi (malvini) konfliktus a fejlett és a fejlődő országok közötti globális gazdasági háborúvá fajul. Ez az aggodalom egyébként nem volt alaptalan, mivel egy ilyen lépés kihathat a világgazdasági kapcsolatok egész rendszerére, s precedenst teremt. A fejlődő országok is élhetnek a globális célzatú embargó eszközeivel, mint amilyent például az Andesi Paktum tagországai sürgettek, s ez esetben Észak és Dél konfrontációja semmi jót nem hozhat a nyugat-európai országok és Latin-Amerika kapcsolatainak, melyek különben mint az Egyesült Államokkal szembeni alternatívaként jöhetnek számba. Potenciális háborús konfliktusok Latin-Amerikában A latin-amerikai területi viták egy másik potenciális tűzfészke a több mint ioo évvel ezelőtt kezdődött 1879. évi csendes-óceáni bolíviai-perui-chilei háborúig nyúlik vissza. A háború Bolívia tengeri kijáratának elvesztésével járt, és ez mindmáig egyike a regionális együttműködést akadályozó tényezőknek, s kétségtelenül jelenleg is hátráltatja a bolíviai nemzetgazdaság fejlődését. A tengeri kijárat körüli viták az említett háború 100 éves évfordulója idején, a hetvenes évek közepén újultak ki. Joggal merülhet fel a kérdés, vajon a három ország miért nem akkor törekedett a probléma rendezésére, amikor mindhárom országban antiimperialista, demokratikus színezetű kormányok kerültek hatalomra (Chilében a Népi Egység, Bolíviában és Peruban a forradalmi, progresszív katonatisztek), s miért akkor került ez napirendre, amikor a három ország közül kettőben jobboldali terrorista rezsimek vannak hatalmon (Bolívia, Chile). A területi viszály rendezése sürgőssé válásának hátterében a brazil expanzionista törekvések és az Egyesült Államok ama érdekei álltak, hogy a viszály élezésével Perut az ország politikai struktúrájának megváltoztatására kényszerítsék (nem eredménytelenül). A vita rendezésére, a probléma megoldására mindhárom érintett ország előterjesztette saját javaslatait, amelyeket azonban az érdekeltek elutasítottak. Évekig tartó huzavona után 1978 márciusában Bolívia ismét megszakította diplomáciai kapcsolatait Chilével, mert az „a tengeri kijárat kérdésében nem tanúsított kellő komolyságot és rugalmasságot”, sőt csapatösszevonásokat hajtott végre a Bolíviával határos vidékein. Bolívia ezt követően egyre harciasabb magatartást tanúsított, 1980 elején hadügyminisztere kijelentette, bármilyen áron, ha kell, erőszakkal is visszaszerzi a tengeri kijáratot. Ilyenformán a tárgyalások jelenleg zsákutcába jutottak, s mindhárom ország tovább fokozza fegyverkezéseit. 59