Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1982 (9. évfolyam)
1982 / 5. szám - Király János: Konfliktusok, területi viták Latin-Amerikában
technikát, hadifelszereléseket, tengeralattjárókat. A kibontakozott fegyverkezési verseny nemhogy csillapítaná, sőt fokozza az államok közötti feszültségeket, s a nemzetközi együttműködés állandó destabilizáló tényezője.12 A Falkland(Malvin)-szigetek, a Beagle-csatorna és az Antarktisz A Reagan-kormány a latin-amerikai országok területi vitáit globális konfrontá- ciós politikájának a szolgálatába kívánja állítani, s módot keres arra, hogy erősítse katonai stratégiai pozícióit a térségben. Különösen érzékelhető ez az Atlantióceán déli része hadászati jelentőségének, gazdasági előnyeinek felértékelődéséből, hiszen az utóbbi négy évben kétszer is veszélyes háborús konfliktus alakult itt ki: 1978 végén szinte csak az utolsó pillanatban sikerült elhárítani a Csendesés az Atlanti-óceánt összekötő Beagle-csatorna miatt Argentína és Chile között fenyegető katonai konfrontációt, 1982-ben viszont már tényleges háború robbant ki a Falkland(Malvin)-szigetek hovatartozásának kérdésében Argentína és Nagy- Britannia között. Mindezekhez további tényként említhető a természeti kincsekben feltételezhetően gazdag Antarktisznak és a hatodik kontinenst körülvevő tengerek hatalmas proteinvagyonának az ellenőrzéséért és megkaparintásáért folyó rivalizálás a dél-atlanti és más tőkés államok között. a) Katonai paktum terve Az amerikai katonai hadvezetést és NATO-partnereit már az ötvenes évek vége, a hatvanas évek eleje óta foglalkoztatja a dél-atlanti térség stratégiai jelentősége, az Észak-atlanti Szövetség hatásköre kiterjesztésének terve erre az övezetre. Az afrikai gyarmati rendszer összeomlása után rendkívüli jelentősége van a NATO- országok és a Dél-afrikai Köztársaság között mind intenzívebbé vált sokoldalú kapcsolatoknak, melyet még fokoz a fajüldöző rezsimnek az atomfegyverek gyártására vonatkozó igénye. Egy sereg technológiai, műszaki-tudományos megállapodást írtak alá amerikai, angol és NSZK-beli cégek Dél-Afrikával, ami egyre inkább a NATO hadigépezetébe integrálja a dél-afrikai gazdaságot. Az Atlanti-óceán déli részének stratégiai jelentősége a hetvenes évek közepén a volt portugál gyarmatokon győztes nemzeti felszabadító harc következtében került igazán előtérbe. Ez alapvetően megváltoztatta a regionális erővonalakat ebben a térségben. Az arab-izraeli háborúban használhatatlanná vált Szuezi-csa- torna lezárása óta az Afrikát a Jóreménység fokánál megkerülő és a dél-atlanti óceáni övezetben húzódó fő szállítási, kereskedelmi útvonalak rendkívüli fontosságra tettek szert az Egyesült Államok és más NATO-országok energiahordozókkal és egyéb stratégiai nyersanyagokkal történő ellátása szempontjából. (Az 55
