Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1982 (9. évfolyam)
1982 / 5. szám - Szirtes I. János: Ausztria keleti politikája
minden szocialista országnak problémákat okozott. Az egyes csehszlovák ellenzéki körök érdekében tett osztrák intervenciók éppen úgy nem járultak hozzá a kétoldalú kapcsolatok bővüléséhez, mint a román állampolgárok kitelepülési kérvényeinek támogatása Bécsből, vagy az a körülmény, hogy az 1981-ben érkező, érvényes útlevéllel rendelkező nagyszámú lengyel állampolgárnak az osztrák hatóságok menekültstátust adtak. Ausztria ezeket a lépéseket összeegyeztethetőnek találta a helsinki záróokmánnyal, míg a szocialista országok jogtalannak tartották, és a belügyeikbe való beavatkozásként értékelték őket. Osztrák részről azonban ennek a tudatában is minden magas szintű látogatáson felvetették ezeket az ún. humanitárius kérdéseket. A „humanitárius” kérdéseken kívül másutt is eltértek a vélemények. így nem volt egyetértés a sajtótermékek cseréje terén sem. Míg például a legtöbb szocialista ország számos osztrák lapot átvett, addig fordítva alig egytizedes ellenszámlát lehetett felállítani, de Ausztria ettől függetlenül sajtótermékei nagyobb arányú vásárlását szorgalmazta. A könyvkiadásokat tekintve a szocialista országok 3-8- szor több osztrák szerző művét fordították le és adták ki, mint fordítva. A véleménykülönbségek azonban nem akadályozták számottevően a kétoldalú kapcsolatok fejlődését, de utaltak arra, hogy a különböző társadalmi rendszerű országok közötti jószomszédi és példás viszonyok nem jelentenek ellentmondásmentességet. A külkereskedelmi forgalom is jelentősen fejlődött ugyan, de paradox módon elmaradt a politikai szinten elért eredményektől. A kereskedelmi kapcsolatok - a vertikális korszakra épülve - a hetvenes években jelentős új mozzanatokkal gyarapodtak. Ebben az időszakban minden relációban megállapodás született a GATT-egyezmény alkalmazásáról, amit csupán az csorbított, hogy Ausztria a legnagyobb kedvezmény elve alól kivonta szabadkereskedelmi és preferenciáit vámmegállapodásait, valamint a szomszédos országokkal kötött megegyezéseit, vagyis külkereskedelmének túlnyomó többségét. Ennek ellenére a GATT előírásainak betartásáról szóló megállapodások aláírása jelentős lépés volt, és kiegészült a fejlődő országnak deklarált Bulgáriának és Romániának nyújtott vámpreferenciákkal. A legnagyobb kedvezmény kölcsönös megadásán kívül ebben az időszakban megszűnt a külkereskedelem mennyiségi korlátozása, de ezt a kedvező fejlődést osztrák részről ellensúlyozták a láttamozási eljárás bevezetésével. Az eljárás gyakorlatilag előzetes engedélyhez kötötte az áruk behozatalát, és ha általában ritkán éltek is a tilalom alkalmazásával, a bürokratikus, néhány hetes átfutást igénylő eljárás számos importőrt visszarettentett az üzlettől. Az említett megállapodások még kiegészültek hosszú lejáratú gazdasági és tudományos-műszaki együttműködési egyezményekkel. Ily módon a kereskedelempolitikai egyezmények formálisan igen kedvező, a gyakorlatban azonban korlátozott fejlődési lehetőséget biztosítottak. Az egyezményes kereten belül a forgalom a nyolcvanas évek elejére a vertikális korszakhoz hasonlóan megkétszereződött, és 1981-ben 36 milliárd schillin45
