Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1982 (9. évfolyam)
1982 / 5. szám - Szirtes I. János: Ausztria keleti politikája
szinten csupán a diplomáciai elismerésre, illetve a képviseletek megnyitására került sor. így 1945-ben Lengyelország, 1946-ban Bulgária és 1947-ben Románia ismerték el Ausztriát anélkül, hogy a diplomáciai képviseletek megnyitására sor került volna. A többi országnál a két esemény egybeesett, azonban az állam-, illetve a békeszerződés hiányában első lépésként általában ún. politikai képviseleteket nyitottak, amelyeket csak később (Bulgária, Csehszlovákia és Magyarország 1947-ben, Lengyelország 1954-ben, Románia 1955-ben) emelt követségi szintre. A politikai kapcsolatok fent jellemzett fejlődésétől egyedül a Csehszlovákiához fűződő viszony tért el. Diplomáciai kuriózumként Ausztria háború előtti követségének hivatalnokai - a prágai hatóságok ki nem mondott egyetértésével- már 1945-ben megnyitották hazájuk képviseletét, de ezt az aktust csak később tették hivatalossá. Ebben az időszakban Csehszlovákia kivételt képezett Ausztria keleti politikájában, és megfigyelhető volt az a törekvés, hogy elsőként az északi szomszéddal teremtődjenek meg az államközi kapcsolatok. Erre mutatott 1945 októberében az osztrák külügyi államtitkár, valamint a kormány 1945. december 21-i nyilatkozata is.2 A különleges osztrák érdekek azonban a csehszlovák munkásosztály 1948. februári győzelmét követően megszűntek. A későbbi szocialista országok és Ausztria az első szakaszban politikai szinten csupán a kapcsolatok formális helyreállítását valósították meg. Ennek egyik oka, hogy ebben az időszakban még nem volt teljes az ország szuverenitása. Az állam- és a békeszerződések megkötésére irányuló erőfeszítések mellett aránylag kevés energia maradt más nemzetközi tevékenységre. A háború utáni helyzetben, illetve a szocialista országokban kibontakozó mélyreható társadalmi változások idején szükségképpen a belpolitikára összpontosult a figyelem. Másrészt - és erre éppen a kezdeti csehszlovák-osztrák kapcsolatok hívják fel a figyelmet- Ausztria a nyugati világhoz tartozóként nem tudta és nem is akarta kivonni magát a világpolitika azon hatása alól, amely a hidegháború időszakában gátolta a két társadalmi rendszer országai közötti kapcsolatok fejlesztését. b) Ausztria teljes szuverenitásának visszanyerése, örökös semlegességének ki- nyilvánítása és a hidegháború korszakának a lassú kifulladása új helyzetet teremtett. Az osztrák államszerződés megkötése - amelyhez utólag Csehszlovákia és Lengyelország is csatlakozott - érdemi jelentőségén túl nagy tehertételtől szabadította meg az osztrák diplomáciát, és így lehetővé vált a kapcsolatok számottevő bővítése a szocialista országokkal is. Az osztrák örökös semlegesség deklarálása eloszlatta a népi demokráciáknak azt az aggodalmát, hogy Ausztria esetleg katonailag csatlakozni óhajt a Nyugathoz, és az kiélezheti a közép-európai helyzetet. Az Ausztria semleges státusának elfogadását igénylő 1955. novemberi osztrák jegyzéket így két szocialista szomszédja az elsők között, még a nagyhatalmak előtt ismerte el (a többiek pedig röviddel ez után). A kapcsolatok érdemi fejlesztésére azonban néhány évig mégsem került sor. Ennek egyik oka az volt, hogy az Egyesült Államok - de bizonyos fokig Ang36
