Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1982 (9. évfolyam)
1982 / 5. szám - Balázs József: Ellentétek az atlanti szövetségen belül a nyolcvanas évek elején
dik világháború utáni „amerikai korszaknak” - ha egyáltalán volt egyértelműen ilyen - örökre vége van, és mindenkinek jobb, ha a Reagan-kormányzat elfogadja a valóság tényeit.7 Az amerikaiak a nyugat-európaiakat a szövetség gyengítésével, sőt felbom- lasztásával vádolják. Nyugat-Európa viszont nemcsak védekezik, hanem viszont- vádakkal is él az Egyesült Államokkal szemben. H. Schmidtnek szinte valameny- nyi írásában és nyilatkozatában szerepel a szövetségi hűség hangoztatása, az amerikai vádak visszautasítása, a viszontvád az amerikai politikával szemben. Schmidt igyekszik tételesen is bizonyítani, hogy mennyire képtelenek azok az amerikai vádak, amelyek szerint Nyugat-Európa — s benne az NSZK - önsemlegesítést hajt végre, és hajlamos a pacifizmusra: Az NSZK-ban 500 ezres létszámú haderővé fejlesztették a Bundeswehrt. Évente - reálértékben - három százalékkal növelik a katonai költségvetést. Megteremtették annak feltételeit, hogy néhány napon belül - egy konfliktus esetén -1,2 millió kiképzett, bevetésre alkalmas katonát mozgósítsanak. A lakosság számához viszonyítva több mint kétszer annyi kiképzett katonájuk van, mint az Egyesült Államoknak. A NATO közép-európai szárazföldi haderőinek kb. a felét az NSZK tartja fenn. A NATO-nak több katonai létesítménye koncentrálódik az NSZK területén - beleértve a nukleáris eszközöket is -, mint bárhol másutt Európában.8 A H. Schmidt által ismertetett tényeket el kell fogadnunk, sajnos mind igaz. A tárgyalt téma szempontjából az bír különös jelentőséggel, hogy Schmidt kénytelen bizonygatni nemcsak politikai hűségét Washingtonhoz, hanem NATO-beli - szinte már az öngyilkossággal egyenértékű - katonai szerepét is. És az amerikai vádak ennek ellenére megmaradnak, mert Schmidt (és általában Nyugat-Európa) nem veti el az enyhülést, a kelet-nyugati politikai, gazdasági, kereskedelmi stb. kapcsolatok fejlesztésének szükségességét. Gazdasági problémák és az atlanti viszony A második világháborúból Nyugat-Európában nemcsak a vesztes német birodalom, hanem a győztes hatalmak is legyengülten kerültek ki. Nyugat-Európa gazdaságának talpraállításában, illetve a talpraállítást meghaladó ipari modernizációban az Egyesült Államok meghatározó szerepet játszott, gazdaságilag a Marshall-segélyen, a technikatranszferen keresztül, politikailag és katonai szempontból pedig 1949-től az atlanti szövetség keretei között. Ennek következtében Nyugat-Európa nemcsak biztonsági és politikai szempontból, hanem gazdaságilag is függő helyzetbe került az Egyesült Államoktól. Ez a függőség bizonyos értelemben még ma is fennáll, de feltételrendszere alaposan megváltozott. A tudományos-technikai forradalom vívmányainak tömeges nyugat-európai elterjedésének következményeként a legtöbb nyugat-európai ország gazdasága gyorsan modernizálódott és fejlődött, aminek üteme meghaladta az Egyesült Államok ipa22
