Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1982 (9. évfolyam)
1982 / 5. szám - Izikné Hedri Gabriella: A kelet-nyugati gazdasági kapcsolatok teherbíró képességéről
elésben különösen megoszlanak a vélemények. Az enyhülés és a kelet-nyugati együttműködés ellenzői azt hangoztatják, hogy a technikatranszfer a szocialista országok hadipotenciálját erősíti; az együttműködés hívei viszont mind politikai, mind gazdasági érdekből korszeréi termékek szocialista országokba irányuló exportja mellett szállnak síkra, noha ők is azt vallják, hogy a Nyugatnak meg kell őriznie az e téren meglevő fölényét (e fölény alól csak a haditechnika kivétel, ott a Szovjetunió ismeretesen világszínvonalon áll). Levonható az a következtetés, hogy a szocialista közösség számára elengedhetetlen a technikai haladás meggyorsítása: ha beszűkülnek a tudományostechnikai együttműködés lehetőségei a Nyugattal, akkor fokozottan kell saját potenciáljára támaszkodni, ha pedig bővülnének, akkor ez javítja a nyugati partnerek hajlandóságát a kooperációra. A nyugat-európai integrációs folyamatokkal összefüggő tehertételek A kontinensünk két része közötti gazdasági kapcsolatokat kétségtelenül nehezíti, hogy a KGST és az EK között - hosszú, sokéves tárgyalások ellenére - eddig nem sikerült megállapodást kötni, másrészt, hogy a nyugati országok Európában olyan ipari szabadkereskedelmi övezetet alkotnak, amelybe a KGST-orszá- gok nem tartoznak bele. Ismeretes, hogy Finnországon kívül ez idő szerint egyetlen nyugati partnerünk sem hajlandó valamely KGST-országgal ipari szabadkereskedelmi övezetet létrehozni. Ennek következtében a szocialista exportot vámhátrány _sújtja, és könnyebben alkalmaznak rá vámon kívüli, burkolt korlátozásokat is. A szabadkereskedelmi övezetből való kimaradás és a két integráció kapcsolatának rendezetlensége nem független egymástól. Az EK ismeretesen az egyes KGST-országokkal akarna külön-külön kereskedelmi megállapodásokat kötni, s a nyitott kereskedelempolitikai kérdéseket nem hajlandó integrációközi egyezményben rendezni. Az EK-n kívül álló, de hozzá szabadkereskedelmi megállapodásokkal kötődő nyugat-európai országok pedig tartanak attól, hogy a finn példa követése a közösség rosszallását váltaná ki. Az EK-tagállamok kormányainak e téren mutatkozó passzivitását valószínűleg nemcsak a mostani feszültebb nemzetközi légkör és kedvezőtlenebb világgazdasági helyzet indokolja, hanem az e kérdéssel szembeni felemás állásfoglalások is. A méreteiből következően is kevésbé nyitott népgazdasággal rendelkező Szovjetunió számára az integráció- közi megállapodás elsősorban politikai okokból kívánatos; ezt az igényt a nyugatiak nem akarják kielégíteni, abból kiindulva, hogy a KGST-vei mint egésszel kötött megállapodás a szocialista integráció kohézióját erősítené. A nyitott népgazdaságú kis KGST-országoknak viszont gazdasági szempontból is fontos volna a kérdés megfelelő rendezése. A szocialista közösség töb
