Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1982 (9. évfolyam)
1982 / 1. szám - Prandler Árpád: Az ENSZ alapokmányának időszerűsége és alkalmazásának néhány nemzetközi jogi kérdése
amelyek zöme valamilyen egyezménytervezettel kapcsolatos.25 Ezúttal csak valóban néhány - megítélésünk szerint - legfontosabb kérdéssel foglalkozhatunk:- Az emberiség békéje és biztonsága elleni bűncselekmények kódexének tervezete. A kérdés 1949-től kezdve a NJB napirendjén szerepelt, és a tervezet már 1954-ben elkészült, de különböző okok miatt a közgyűlés csak 1977 óta foglalkozik érdemben vele. A közgyűlés 3 5. ülésszakán lefolyt vita során a szocialista, valamint az el nem kötelezett és semleges országok határozottan támogatták a kódex kidolgozásának gondolatát. A fejlett tőkés országok többsége viszont továbbra sem tartja időszerűnek a kódex kidolgozását. Kétségtelen - mint ahogyan ezt az 1979-ben az ENSZ főtitkárának megküldött magyar kormányvélemény hangsúlyozza -, hogy a kódex elfogadása komoly hozzájárulást jelentene a nemzetközi béke és biztonság fenntartása jogi biztosítékainak kiépítése útján.- A legnagyobb kedvezményes elbánásról szóló tervezet kidolgozása. Említésre méltó, hogy a Nemzetközi Jogi Bizottságban a kérdéssel foglalkozó első rapporteur a magyar Ustor Endre volt. Az egyezménytervezet a nemzetközi gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok egyik legfontosabb problémájára irányítja a figyelmet, bár megjegyzendő, hogy a tervezet általában foglalkozik a klauzula alkalmazásával, amely lehetséges a gazdasági szférán kívül is.26 A tervezet nem mindenben elégíti ki azt a legfontosabb célt, amelyet szolgálnia kellene, azaz a diszkriminációmentesség megvalósítását, mivel a Nemzetközi Jogi Bizottságban lefolyt vita kompromisszumos eredményeként lehetővé tenné a feltételes klauzula alkalmazását a kereskedelmi kapcsolatokban. Egészében azonban e tervezet jó alapot nyújt egy olyan egyezmény létrehozásához, amely a nemzetközi gazdasági és egyéb együttműködést szolgálná a jog eszközeivel.- Az államok és a nemzetközi szervezetek, valamint a nemzetközi szervezetek egymás között kötött szerződéseinek jogával kapcsolatos egyezménytervezet. Kidolgozásának hátterében az áll, hogy az 1969. évi bécsi egyezmény főbb rendelkezéseit, mutatis mutandis, a címben jelzett területre kívánja alkalmazni és továbbfejleszteni. A vállalkozás újszerűsége mindenképpen elismerésre méltó. Aláhúzandó, hogy a nemzetközi kapcsolatoknak egy olyan területén kíván a tervezet utat törni, ahol még viszonylag kevés a tapasztalat és a szokás. Ezért az adott esetben inkább a nemzetközi jog fokozatos fejlesztéséről van szó, s nem tényleges kodifikációról. Ebből a körülményből adódnak a tervezet gyengeségei is, amennyiben nem veszi minden esetben kellőképpen figyelembe az államok és a nemzetközi szervezetek jogalanyiságának eltérő jellegéből adódó különbségeket.- Az ENSZ III. Tengerjogi Konferenciája. Igaz, hogy az egyezménytervezet sem a Nemzetközi Jogi Bizottság, sem pedig a VI. bizottság napirendjén nem szerepel, hanem a közgyűlés plenáris ülése hivatott a konferencia ügyével foglalkozni. Mégis ide kívánkozik annak a leszö- gezése, hogy az 1970-es évek legnagyobb méretű kodifikációs vállalkozásáról van szó. Különleges jelentősége van annak, hogy olyan globális jellegű problémának, 59
