Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1982 (9. évfolyam)
1982 / 1. szám - Pálimkai Tibor: Új nemzetközi rendszer körvonalai
országok kitermelőipari, a fejlett országok pedig feldolgozóipari tevékenységekre szakosodtak. 1950-et követően, amikor az olaj előtérbe került a fűtőanyagmérlegekben, az energetikában is jelentőssé váltak a nemzetközi kapcsolatok. Az olaj nagy része a világkereskedelem csatornáin jut el a fogyasztókhoz, s az 1970-es évekre az olajfogyasztás és -import (infláció, egyensúlyzavarok és nemzeti jövedelmeknek a cserearányok romlásán keresztül történő átszivattyúzása formájában) nagyban befolyásolta a világ országainak a gazdasági helyzetét. Azonban a „gyarmati” jellegű munkamegosztásban rejlő egyoldalú függőség ebben a szférában a fejlett világ szempontjából a visszájára fordult, s a fejlett és a fejlődő világ közötti erőviszonyok itt koncentráltan és szélsőségesen módosultak. Az 1970-es években az élelmiszerek világkereskedelmében zavarok keletkeztek, amelyekhez kétségtelenül hozzájárultak kedvezőtlen természeti tényezők is (bizonyos területek elsi- vatagosodása stb.). Abban azonban általános az egyetértés, hogy - elsősorban a fejlődő országokban - a hosszú távú nehézségek főként társadalmi, gazdasági és kulturális természetűek. Az élelmiszerek termelése több szocialista országban sem tartott lépést az életszínvonal emelésével, amelyben a természeti korlátok mellett gazdaságpolitikai hibák is szerepet játszottak. Több területen és régióban a nem%etkö%i intézmények (OECD, EK stb.) keretében is megjelent az állammonopolista beavatkozás. A nemzetköziesedés folyamata a szocialista világgazdaságban is átfogta a gazdasági élet valamennyi területét (nemzetközi termelési kooperáció, népgazdasági tervezési együttműködés stb.). Az internacionalizálódás folyamata természetesen nem fejlődött egyenlő mértékben minden övezetben. A nemzetközi munkamegosztás különösen regionálisan mélyült gyorsan, s a második világháború után több kísérlet történt regionális integrációs szervezetek (a KGST és az EGK) kialakítására. Ezek elsősorban a kisebb országok gazdasági fejlődése szempontjából voltak létfontosságúak. Ugyanakkor az 1970-es évek talán egyik legérdekesebb fejleményének az tekinthető, hogy a nagy országok világgazdasági függősége is számottevően fokozódott. A külkereskedelemnek a nemzeti termeléshez mért aránya a korábbi 3-5 százalékos szintről mind a Szovjetunió, mind az Egyesült Államok esetében 10 százalék fölé emelkedett, s több termék vonatkozásában jócskán átlépte a széles körben függőségi küszöbnek tekintett 10— 15 százalékot. Az Egyesült Államok az 1970-es évek végére már olajfogyasztásának felét importból fedezte, s az amerikai feldolgozóipar világgazdasági kapcsolódása (együttműködés az alkatrészgyártásban és tőkeösszefonódás) magas szintet ért el. A meggyorsult és komplexszé vált nemzetköziesedési folyamat számos következménnyel járt az egyes nemzeti gazdaságok helyzetére és fejlődésére. A nemzetköziesedés a termelőerők fejlődésének követelményéből származott, s kétségtelenül hozzájárult az elmúlt évtizedekben a gazdasági növekedés viszonylag gyors üteméhez. A nemzetközi munkamegosztás elmélyülése, a gyorsabb gazdasági fejlődés és a nagyobb hatékonyság egymással kölcsönhatásban alakultak, 34
