Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1982 (9. évfolyam)
1982 / 1. szám - Ágh Attila: A világpolitika elmélete és a politikatudomány
történelmi időszakot fog át, amely a nemzeti kapitalizmus és világkapitalizmus, illetve a nemzetgazdaság — nemzeti politikai rendszer - nemzetközi (világ)- politikai rendszer - világgazdasági rendszer mozzanatainak és szintjeinek eltérő történelmi dinamikája szerint bontakozik ki. Három nagyobb szakasza van a világkapitalizmus genezisének - amelyet a megfelelő Kondratyev-ciklusok fordulópontjai határolnak -, amelyeket a szabadversenyes kapitalizmus (1789-1872), a klasszikus imperializmus (1873-1944) és a modern imperializmus (1945-) korszakaiként nevezhetünk meg. A világitalizmus kialakulásának általunk felvázolt modellje két alapvető összefüggést kíván kiemelni: 1. A nemzetközi szint kialakulása és intézményesülése eddig történelmileg mindig fáziskésésben volt a nemzeti szinttel szemben. 2. A kapitalizmusra való átmenet mint világtörténelmi folyamat az imperializmus korszakában összefonódik a kapitalizmusról a szocializmusra való átmenet korszakával, s e két folyamat összefonódása adja meg a jelenlegi világpolitikaivilággazdasági rendszerek specifikumát. A kapitalizmus első, szabadversenyes korszakát a nemzeti szint gyors fejlődése, a nemzetgazdaság és a - nemzeti államban objektiválódó - nemzeti politikai rendszer dinamikus és kiterjedt intézményesülése jellemzi. Erőteljes tendencia mutatkozik ugyanakkor a nemzeti társadalmakon belül e két szint, a gazdasági és a politikai szétválasztására és viszonylag független intézményesítésére (az úgynevezett állami be nem avatkozás avagy az „éjjeliőr állam” elve). Valójában azonban az állam rendkívül fontos szerepet tölt be a gazdaság infrastruktúrájának, jogi, pénzügyi intézményrendszerének és a tőkefelhalmozás dinamikájának megteremtésében és fenntartásában. Legalább ugyanennyire fontos a nemzeti államok külső szerepe is: a nemzetközi érintkezésben a nemzetgazdaságok képviseletében, a tőke- felhalmozás és a piacok biztosítójaként lépnek fel. A nemzetgazdaságok kifelé terjeszkedése Nyugat-Európából meghozza ugyan a kereskedelmi világkapitalizmus kialakulását mint a kapitalista világrendszer elsődleges megszerveződését, de annak világpolitikai és világgazdasági rendszerként való intézményesülésére lényegében még nem kerül sor. A nemzetközi politikai rendszer még a fejlett államok közvetlen ütközésének színtere, ahol „a háború és a béke joga” (Grotius) uralkodik, azaz az összütközé- sek jobbára még közvetlen erőszakkal, katonai erőpróbával dőlnek el, és a nemzetközi kapcsolatok legfeljebb békeszerződésekben intézményesülnek. Tulajdonképpeni világpolitikai rendszerről még nem is beszélhetünk, bár a fejlett tőkés országok már a földkerekség nagy részét bevonták a tőkés gazdaság vérkeringésébe, de az országok nagy többsége csak passzív résztvevője a tőke világméretű terjeszkedésének. A világgazdaság elemi formáit az áruk exportja, illetve angol reexport ja jellemzi, bár az ipari forradalom után kismértékben megkezdődik már a tőkeexport is, és kiépülnek az első, az iparosítást szolgáló nyersanyagtermelő enklávék is. A szabadversenyes kapitalizmus korában azonban a világkereskedelmi rendszer még erősen függ a fejlett országok közvetlen katonai erőviszonyaitól, a 27
