Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1982 (9. évfolyam)
1982 / 1. szám - Ágh Attila: A világpolitika elmélete és a politikatudomány
folyamat: az egyik oldala a kapitalizmus vertikális fejlődése, vagyis a kapitalista mezőgazdaság és a kapitalista ipar továbbfejlődése valamely adott, meghatározott, zárt területen — a másik oldala pedig a kapitalizmus horizontális fejlődése, vagyis a kapitalizmus uralmának kiterjedése újabb területekre.”39 A lenini életmű nyitánya megfogalmazza tehát a világpolitikai rendszer átstrukturálódását az egyenlőtlen fejlődés jegyében és az ennek nyomán létrehozott új világgazdasági rendszer dinamikáját. Lenin egész további munkássága ezt az alapgondolatot bontja ki minden lényeges vonatkozásában, ezért vizsgálatunk szempontjából most nem szükséges továbbkövetnünk munkásságát, hanem módunkban áll bizonyos következtetéseket levonni, és összegezést adni: 1. Lenin az imperializmus szakaszában vizsgálódva, jóval erőteljesebben hangsúlyozta a nemzeti fejlődési utak egyedi sajátosságát, mint a marxizmus korábban, s mint a II. Internacionálé kortárs teoretikusai — akik többnyire a nyugat-európai fejlődés modelljét kívánták általánosítani, és az egész világra kiterjeszteni. Ezzel egyidejűleg került fokozott hangsúly mind a belső gazdasági struktúra és politikai rendszer viszonylagos önállóságára, mind pedig az egyre inkább integrálódó világrendszerbe való fokozott beépülésére. Magyarán arra, hogy a világpolitikai és a világgazdasági rendszer egyre intenzívebben befolyásolja a nemzeti fejlődést, de egyben egyre inkább csak közvetett formákban, a nemzeti fejlődés sajátos formái közvetítésével. A. belső állami, politikai rendszerek és a világpolitikai rendszer fokozott differenciálódása az imperializmusban tehát erőteljes megfogalmazást nyer Lenin munkásságában.40 2. A világpolitikai rendszert Lenin az egyenlőtlen fejlődés jegyében írja le, mint olyan rendszert, amelyet a belső nemzeti egyenlőtlen fejlődés bázisán a világgazdasággal való in kongruencia, meg nem felelés jellemez. Az Anglia és Franciaország, valamint az Egyesült Államok, Németország és Japán közötti fáziskésés következménye, hogy az előbbi országok az utóbbiak konkurrenciája elől a gyarmatbirodalom kiépítésébe menekülnek. Németország és Japán- illetve később az Egyesült Államok - gazdasági fejlődésének előzménye és feltétele a gazdasági élet „átpolitizálása”, az állami beavatkozás döntő szerepe a monopolista iparosításban, amely kiváltja Anglia és Franciaország azon törekvését, hogy világpolitikai eszközökkel és a gyarmatokon való közvetlen politikai uralommal ellensúlyozza a világgazdasági elmaradást. 3. Az imperialista hatalmak között felfokozott ellentétek és a gazdasági erőviszonyok növekvő átpolitizálódása jegyében abszurd a II. Internacionálé teoretikusainak, jelesül Kautskynak az a törekvése - fejtegeti Lenin hogy eloldja a politikát és a gazdaságot egymástól. Kautsky az imperializmus korában a világgazdaság újabb integrációjának politikamentes absztrakcióját dolgozta ki az ultraimperializmus elméletében, amelynek végső következtetése a világmonopóliumok harmóniája és a nemzeti-politikai törekvések teljes elítélése. Lenin viszont éppen ellenkezőleg, a belső és külső gazdasági és politikai viszonyok előrehaladó összefonódására mutatott rá, amelynek eredményeként a nemzeti politikai 25
