Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1982 (9. évfolyam)

1982 / 1. szám - Ágh Attila: A világpolitika elmélete és a politikatudomány

idilli folyamatok az eredeti felhalmozás fő mozzanatai. Nyomukban jár az európai nemzetek kereskedelmi háborúja, amelynek színhelye az egész földkerekség. . . Ezek a módszerek részben a legbrutálisabb erőszakon alapulnak, például a gyarmati rendszer. De valamennyien felhasználják az államhatalmat, a koncentrált és szervezett társadalmi erőszakot, hogy a hűbéri termelési mód tőkés termelési móddá való átváltozásának folyamatát mesterségesen előmozdítsák és az átmeneteket megrövidítsék. Az erőszak a bábája minden régi társadalomnak, amely új társadalommal terhes. Maga is gazdasági potencia.”29 (Az én kiemelésem - Á. A.)

Ám az államilag szervezett és képviselt erőszak nemcsak katonailag jelentkezik külsőleg mint hódítás, tehát mint egyetlen, egyszeri aktus, hanem mint strukturális erőszak maga a gyarmati rendszer tartópillére. Méghozzá nemcsak átmeneti jelleggel, hanem véglegesen intézményesükén, s e tekintetben a nemzeti kapitalizmusok és a világkapitalizmus fejlődése ismét csak lényegesen eltér egymástól. Amint ismeretes, Marx a nemzeti kapitalizmus fejlődési modelljét úgy írja le, mint a tőkének való formális alárendelésről a reális alárendelésre való átmenetet, vagyis amíg nem jön létre a tőkés nagyipar, addig a tőkének való alárendelést nem a technikai-gazdasági struktúra közvetíti, hanem a pusztán hatalmi viszony, amelyet az államrend felülről támogat és fenntart. A reális alárendeléssel viszont már maga a technikai-gazdasági struktúra tartalmazza a munkás tőkésnek való alárendelését, létrejött a „gazdasági viszonyok néma kényszere”, „gazdaságon kívüli, közvetlen erőszakot még mindig alkalmaznak ugyan, de csak kivételképpen.”30 Ez a gazdaságon kívüli kényszer, közvetlen erőszak azonban intézményesül a gyarmati rendszerben, ahol mindvégig fennmarad a gazdasági viszonyok átpolitizáltsága, politikai mankója, azaz a formai alárendelés rögzül, és sohasem történik meg a reális alárendelésre való átmenet mint a „termelés természeti törvényei” automatizmusának kibontakozása az önfenntartó iparosítás kialakulásával.

A gyarmati rendszernek tehát nemcsak a kialakulása, hanem a fennmaradása is feltételezi a politikai elnyomás közvetlen meglétét, a nemzetközi politikai rendszer meghatározott struktúrájának egyensúlyát, s annak a felborulásával a termelési rendszer is alapvetően megváltozik. A gyarmati rendszer története az erőszak világtörténete, s az új világgazdasági rendre való áttérés kezdetét is a világpolitikai rendszer alapvető átstrukturálódása kényszerítette ki a szocialista világrendszer kialakulásával és a gyarmati országok felszabadulásával századunk hatvanas éveiben, s magát a folyamatot végigvinni is csak a politikai erőviszonyok újabb lényeges eltolódásával lesz lehetséges. Marx már a 19. század közepén, amikor még javában tartott a szabadkereskedelmi világkapitalizmus idillje, nagy hangsúlyt fektetett nemcsak a belső politikai rendszer és annak átalakulása - azaz az „állam és forradalom” - elemzésére, hanem a világpolitikai rendszer vizsgálatára is. A szocializmusra való átmenetet, akárcsak korábban a kapitalizmusra való átmenetet, csak egy korábbi nemzetközi politikai struktúra lerombolásaként és egy új világ- politikai rendszer felépítéseként tudta elképzelni. Ezért egész munkásságán végig-