Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1982 (9. évfolyam)
1982 / 2. szám - TÁRSADALMI ÉS ELMÉLETI KÉRDÉSEK - Simai Mihály: A fegyverkezés és a fejlett tőkés országok gazdasága
hogy ez két fontos területen különbözik a békés iparágakétól: sokkal kevésbé érzékeny az árak mozgására, és nagy volumenű programok köré koncentrálódik. A hadiipari fejlesztési programok két fontos forrásból táplálkoznak. Az egyik forrás a hadsereg, amely állandóan fejlettebb fegyvereket követel, tehát meghatározott igényekkel lép fel a tudománnyal szemben, a másik az új technika fejlesztői által ajánlott lehetőségek, amelyek növelik a fegyverek hatékonyságát. Mindkét esetben az új fegyverrendszerek katonai teljesítménye az alapvető. Az ár e tekintetben másodlagos szerepet játszik. A hadiipar fejlődését befolyásolja a katonai kiadások nagyságának módja is az adott országokban. A felhatalmazást a parlament adja meg évenként. Az évi költségvetési keretek jelentős bizonytalanságot teremtenek a hadiipar számára a hosszú távú tervezést illetően, és megkövetelik a lobbyzást a katonák és az iparvállalatok részéről egyaránt, valamint olyan propagandagépezetet, amely a közvéleményt és a törvényhozókat egyaránt befolyásolja. Több országban - főleg Nyugat-Európában - a hadiipar jelentős része állami tulajdonban van, s e vállalatok esetenként a magántársaságokkal versengenek. A fontos katonai programok néhány nagyvállalatra koncentrálódnak. Az Egyesült Államokban például 6—8 vállalat a 15 legfontosabb program keretében az össztermelés 90—100 százalékát szolgáltatja. Koncentrált a kutatás és a fejlesztés is. Az összes katonai célú kutatási-fejlesztési kiadások 45 százaléka a nyolc nagyvállalatnak jutott a hetvenes években. Ugyanez a nyolc vállalat kapta meg az összes hadimegrendelések negyedét. A programok valóra váltásában azonban több tízezer alvállalkozó is érdekelt. Az alvállalkozók a programok megvalósítása során gyakran mennek át a fővállalkozó tulajdonába, s ily módon az alvállalkozás formális. A haditermelés különösen nagy és hosszú távú programok esetében elősegíti a vertikális integráció fokozódását a fejlett tőkés országok gazdaságában. A vertikális integráció két módon megy végbe. Az egyik az alvállalkozók elnyelése, a másik egy-egy program teljes összpontosulása adott vállalat keretében, a kutatástól a sorozatgyártásig. Mi a magyarázata annak, hogy a hadiipar a legnagyobb vállalatok üzlete ? E társaságok nagy hagyományokkal s hírnévvel rendelkeznek az adott ország gazdasági életében. Elatalmas pénzeszközeik vannak, és könnyebben vállalják a kezdeti kockázatot. Hatásosabban tudják befolyásolni a kormányt is a magas hasznot hozó katonai megrendelések elosztásánál. Emellett ezek a társaságok rendelkeznek mindazokkal a képességekkel — nagy műszaki tervező hálózat, kutatási bázis, marketingszervezet és tőkeerő -, amelyek képessé teszik őket arra, hogy könnyen és gyorsan reagáljanak a katonai megrendelésekre, ha kell, önállóan kezdeményezzék új fegyverek gyártását, s minden tekintetben a katonáknak is „megbízható partnerévé” váljanak. E vállalatok rendszerint az elmúlt háborúk esetében is bebizonyították képességüket és „lojalitásukat” a katonák iránt. A nagyvállalatok emellett állambiztonsági szempontból is megbízhatóbbak. Saját üzleti titkaik védelmére is hatalmas biztonsági szervezetet építettek ki, illetve tartanak fenn, s ez az apparátus nagy tapasztalatokkal rendelkezik az ipari kémel46
