Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1982 (9. évfolyam)
1982 / 1. szám - KÖNYVEKRŐL - Fülöp Mihály: Fransois Mitterand: Itt és most. Beszélgetések Guy Claisse-szel
választási fordulónál saját táborába akarta vonzani. Mitterrand elnökké választása esetére a parlamenti választások azonnali kiírását tervezte. Az eredménytől függően a törvényhatósági választások második fordulója előtt baloldali pártegyességet ígért. Sürgette az FKP vezetését, hogy legalább egy „meg nem támadási egyezményt” kössenek. (65. 1.) Mitterrand a szocialisták választási lendületétől a kommunisták politikai vonalának megváltoztatását remélte elérni. Ebbe a gondolatmenetbe illeszkedett a spanyol és az olasz kommunistákkal fenntartott jó kapcsolataira, közös akcióikra történő hivatkozása. Noha a francia szocialisták óvakodnak a kommunista mozgalom ügyeit befolyásolni, az „eurokommu- nizmust” mint létező, de törékeny, a kommunista eszmevilág általuk várt meghaladását célzó, de ettől elszakadni nem tudó kommunista jelenségként szemlélik. Frangois Mitterrand-nak a könyve 3. fejezetében a „Giscard államáról” mondott ítéletét a május 10-i elnökválasztáson maguk a szavazók támasztották alá szavazataikkal. Az intézményrendszer átfogó bírálata nem jelentette a baloldal részéről a gyökeres átalakítás szándékát, néhány érzékeny ponton azonban fontos változásokat terveztek, például Mitterrand az elnökválasztást hét évre, újraválasztás nélkül képzelte el. Giscard d’Estaing kezdeményezései, döntései alig változtatták meg a helyzetet, mivel nem a fontos területeket érintette. Minél kisebb Giscard tekintélye, annál nagyobb hatalomra van szüksége - hangzott Mitterrand bírálata 1980 őszén. (75-78. 1.) Giscard rokonai, barátai III. Napóleon óta nem látott módon özönlötték el az államapparátus kulcspozícióit, a végrehajtó hatalom az ő kezében összpontosult, a törvényhozás szerepét háttérbe szorította. Ezen csak a demokrácia garanciája, az igazságszolgáltatás függetlenségének helyreállítása segíthetett. A tömegtájékoztatási eszközök, a tv és a rádió a hatalom legfőbb kormányzási eszközei lettek, az információszolgáltatás helyett a tömegek befolyásolása lett a fő cél. Giscard emberei ezt a kulcsterületet teljesen az ellenőrzésük alá vonták, és a hatalmi váltás először éppen a jobboldalt addig hűségesen kiszolgáló újságírók széles táborában idézett elő lelkiismereti válságot. A szocialisták az információt nyújtó eszközök szabadságának és függetlenségének védelmével, szabad rádióadók létrehozásával akarták megváltoztatni a fennálló állapotokat, vagyis megtörni a jobboldal - tegyük hozzá: máig érvényesülő - hegemóniáját a tömegtájékoztatásban. Mitterrand joggal állapította meg, hogy a demokráciának, a politikai erkölcsöknek megújulásra van szükségük, és ezt csak a hatalmi váltás biztosíthatta. (94-95. 1.) Könyvének 4. és 5. fejezete Mitterrand választási ígéretei és programja még nem teljesen kidolgozott körvonalait tárja elénk. A rendszert Mitterrand nemcsak mélyrehatóan bírálta, hanem az uralkodó osztály hatalmát biztosító struktúrák reformok útján történő szétzúzására is javaslatokat tett. Elképzelése szerint a szakszervezeteknek fontos szerepet kell játszaniuk a változtatásokban. Mitterrand viszonya a CFDT-vel nem volt harmonikus: E. Maire, a szakszervezet elnöke M. Rocard-t támogatta, a közös programmal szemben mindig is fenntartásai voltak, szociáldemokrata oldalról bírálta a Szocialista Párt választási politikáját. A CFDT az 1906-os amiens-i program alapján álló független szakszervezet, politikailag nem feltétlenül a szocialisták képviselője a vállalatoknál, abban az értelemben, ahogy a legnagyobb szakszervezet, a CGT az FKP politikáját érvényesíti. A szocialisták ereje a szakszervezeti mozgalomban megosztott: a mozgalom szinte valamennyi áramlatában részt vesznek a reformista Force Ouvriére- től a CGT-ig. Mitterrand épp e sokszínűség, a szakszervezetek reprezentatív jellege miatt szorgalmazta a hatalomra kerülő Szocialista Párt és a szakszervezetek megegyezését. A választási siker egyik döntő eleme az volt, hogy a szocialisták elnökjelöltje képes volt elnyerni a legszélesebb néprétegek szavazatait. A kis- és középvállalkozókhoz, a mező- gazdaságban dolgozókhoz, a nőkhöz, a környezetvédőkhöz (akikkel ugyan vitatkozik az atomerőművek kérdésében), a tanárokhoz és diákokhoz intézett felhívásai nem maradtak eredmény nélkül. Bár bírálói túlságosan ködösnek, ideologikusnak, megfoghatatlannak tartották Mitterrand programját, a választók a változás, a változtatni akarás szándékát olvasták ki belőle, és ez bizonyult a legfontosabbnak. A gazdaságpolitikában alternatívát keres a munkanélküliséget és az infláció növekedését fatalista módon elfogadó Giscard-Barre-poli- tikával szemben. Az államosítással, a tervgazdasági elemek bevezetésével, a decentralizálással, az ipari, vállalati demokrácia szélesítésével másfajta fejlesztési modellt választott, mint elődje. Mitterrand államosítási szempontjait 1980 őszén a politikai-ideológiai meggondolások hatották át. Az 1972-es közös programot 146
