Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1982 (9. évfolyam)
1982 / 1. szám - Kereszty András: Közel-keleti útkeresés
lárdság Frontjának egyetértése nélkül. Minden ilyen kísérlet elkerülhetetlenül a szadati különutas békekereséshez hasonlót eredményezne. Az új helyzet lényegesen különbözik a korábbitól. Camp David virágzása idején, mint arról már szó esett, az arab államok csak Egyiptom - végső soron pedig Izrael - normáinak elfogadása esetén kapcsolódhattak be a békefolyamatba. Most mindenfajta békekezdeményezés csak a Szilárdság Frontjának egyetértésével születhet. Annak a harmadik csoportosulásnak a jövője, amely Egyiptomot, Szudánt, Szomáliát és Ománt foglalja magában, egyértelműen Kairó magatartásától függ. Rövid távú, napi érdek hozta létre ezt a csoportot, valódi szerves kapcsolat csupán Egyiptom és Szudán között létezik. Nimeri szudáni elnök 1981 végén több időt töltött Kairóban, mint bármikor korábban - ezzel is elismerve alapvető függését az egyiptomi vezetéstől. Az Egyesült Államok és Izrael közös érdeke az arab megosztottság fenntartása. A megosztottság jellegét illetően viszont különböznek a nézeteik. Izrael ellenzi Egyiptom bármiféle eltávolodását a korábbi vonaltól. Az amerikai érdekeknek megfelelne, ha Egyiptom a Szaúd-Arábia irányította csoporthoz közeledne. Washington ezért várhatóan mindent elkövet, hogy akadályozza a dialógust Kairó és a Szilárdság Frontja között. Ebből a szempontból kulcsfontossága van Líbiának, a front azon tagországának, amelyik közvetlenül határos Egyiptommal, valamint Szudánnal, és amely a szadati politika egyik fő ellenfele volt. Líbia 1982- ben az afrikai csúcsértekezlet házigazdája lesz, így Kadhafira vár az Afrikai Egységszervezet soros elnökének tiszte. Ilyen helyzetben Tripolinak nem érdeke semmiféle konfliktus a szomszédos államokkal. Ezzel párhuzamosan elnökségének első hónapjaiban Mubarak az egyiptomi-líbiai feszültség csökkentésére törekedett. Bizonyos azonban, hogy Washington egy egyiptomi-líbiai konfliktust biztosítéknak tekintene: Egyiptom távolmarad a Szilárdság Frontjától. VII. A közel-keleti útkeresés fontos kérdése: miképpen alakul a jövőben a térség országainak és a Szovjetuniónak a viszonya ? A Camp David-i folyamat s még inkább annak nyilvánvaló kudarca növelte a szovjet politika tekintélyét, még a Moszkvával közvetlen kapcsolatban nem álló arab országok körében is. Az Egyesült Államok számára nyugtalanítóak azok a szaúd-arábiai megnyilvánulások, amelyek szerint nem a kommunista Szovjetunió, hanem Izrael a „fő ellenség” a konzervatív iszlám monarchia szemében. A szaúd-arábiai álláspont szerint Amerika feltétlen elkötelezettsége a „fő ellenség” mellett hosszú távon súlyosan megronthatja Washington viszonyát a konzervatív arab erőkkel is. A Szovjetunió álláspontja változatlan. Politikája ugyanazokon az alapokon nyugszik, mint a Camp David-i folyamat megindulása előtt. És hosszú távon elkerülhetetlen az a fajta rendezési forma, amely részvételt biztosít a tárgyalóasztal mellett a térség minden államának, népének, a Közel-Keleten érdekelt összes ha