Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1981 (8. évfolyam)
1981 / 2. szám - Győri Sándor: Délkelet-Ázsia politikai erőviszonyai az 1980- as évek elején
nem mélyítheti el invázióját egy nagyobb arányú szovjet-kínai katonai konfrontáció veszélye nélkül. Az ASEAN-országok a szóban forgó évtizedben Indokínánál összehasonlíthatatlanul nyugodtabban és ennélfogva gyorsabban is fejlődtek, habár a fejlődés — Szingapúrt kivéve - sehol sem volt mentes a szociális feszültség fokozódásától, belső megrázkódtatásoktól (Malaysia: etnikai villangások, lázadó csapatok szaporodása; Indonézia: a Pertamina, az állami olajvállalat válsága; Fülöp-szigetek: déli mohamedán lázadás, a manilai ellenzék újjászerveződése; Thaiföld: kormányválság 1973-1977 között, szeparatista csoportok északkeleten stb.). A GDP évi növekedési üteme az ASEAN átlagában az 1960-as évek 5,4 százalékáról 1970-1979 között 7,4 százalékra emelkedett. Az öt ország egymás közti kapcsolataiban a konfliktust szerény együttműködés váltotta fel. 1977-ben pontot tettek az utolsó lényeges területi vitára azzal, hogy Marcos elnök hivatalosan bejelentette: Manila lemond a Malaysiához tartozó Sabahról. Az ASEAN igazi eredménye viszonylagos stabilitásában rejlik, ez különbözteti meg Délkelet-, Dél- és Közép-Azsia országaitól, a fejlődő világ többi részétől. „Annak idején az ASEAN kulturális-gazdasági szervezetként jött létre, és fokozatosan alakult át jelentős politikai erővé, amely határozott befolyást gyakorol a térség helyzetének alakulására” — állapította meg egy szovjet folyóirat.7 Maga a gazdasági integrálódás gyatrán halad. Öt közös beruházás programja halódik, a vámok kölcsönös leépítésének nincs különösebb súlya, mert kicsi az egymás közti kereskedelem. A legtöbb, de nem abszolutizálható eredményt a főbb külgazdasági partnerekkel (Japán, USA, EK, Ausztrália stb.) szembeni egységes fellépésben érték el. A regionális politikai és gazdasági kapcsolatok várható alakulása az 1980-as évek elején Az 1980-as évekkel a kelet-nyugati kapcsolatok nyugtalanabb, feszültebb szakaszba léptek, az enyhülés folyamata megtorpant. A hagyományos válsággócok mellett újak keletkeztek (Perzsa-öböl, Afrika Szarva, Indiai-óceán). A Távol-Keleten két fenyegető válsággóc van. Délen a Kambodzsa körüli ellentét Indokína, az ASEAN, illetve Kína között, északon a két koreai állam mindmáig rendezetlen s kiszámíthatatlan konfliktusokat magában rejtő viszonya. Ami az elsőt illeti, a Phnom Penh-i fordulat módosította Délkelet-Azsia erőviszonyait, csökkent a kínai befolyás a térségben, Vietnam pozíciója viszont megerősödött. Indokína mindhárom állama szocialista célokat tűz maga elé napjainkban, barátsági szerződések fűzik őket egymáshoz, továbbá szoros, stratégiai fontosságú kapcsolatot építettek ki a Szovjetunióval és a szocialista világ más államaival. Indokína és az ASEAN kapcsolata Délkelet-Azsia két nagy, politikailag eltérő arculatú, különböző szövetségi rendszerhez tartozó szubrégiójának viszonya meghatározó lehet a térség biztonságára nézve. Az ASEAN és Indokína gazdasági-társadalmi-politikai stratégiája gyökeresen eltérő. Az öt, szerfelett különböző ASEAN-országot voltaképp az antikommunizmus egyesíti, ezzel szemben Indokínát a szocialista építés célul tűzött tervei. Az ASEAN-országok az integrációt a fennálló tőkés rendszerek szilárdítása külső, intézményes eszközének tekintik, s a piacgazdálkodás, az annak talajából kinőtt tömörü116
