Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1981 (8. évfolyam)
1981 / 1. szám - Inotai András - Török Ádám: A transzatlanti kapcsolatok gazdasági alapjai
liárd dollár) már alig 20 százalékkal volt csak magasabb, mint az ezen időszak alatt hétszeresére növekedett amerikai (40,4 milliárd). (1979-ben az EK 71,1 milliárdos, az Egyesült Államok 54,4 milliárdos nettó energiaimport-többletet jelentett.) Az Egyesült Államok egyrészt igen érzékenyen reagál olajfüggőségének növekedésére, másrészt azonban éppen a sajátos amerikai energiapolitika vezetett e függőség erősödésére. Amíg Nyugat-Európában az 1973 után a nemzetközi olajpiacon bekövetkezett változások a fogyasztói árakban is tükröződtek, addig az Egyesült Államok 1981 elejéig - nagyrészt belpolitikai okokból - mesterségesen alacsonyan tartotta a benzin és az olajszármazékok árát. A piaci ár az EK-ban fokozott takarékosságra, az Egyesült Államokban a szubvencionált ár továbbra is pazarló fogyasztásra, az igények gyors növekedésére, ezen keresztül az import erőteljes bővülésére vezetett. A támogatott alacsony fogyasztói árakkal az Egyesült Államok saját olajtartalékainak megőrzését akarta elérni, amelyek értéke az OPEC áremelésének hatására mintegy 800 milliárd dollárral nőtt. Éles harc bontakozott ki a különböző amerikai érdekcsoportok között, kinek a javára történjék a felértékelődött vagyon újraelosztása: az alacsony olajárak a fogyasztóknak, a szubvencionált árrendszer feladása a termelőknek kedvez. A harc azonban nemcsak ezen a szinten erősödött fel, hanem kifejezésre jutott az egyes ágazatok, régiók, a különféle alternatív energiaforrások támogatói között az Egyesült Államokon belül, valamint a különböző olajárakkal dolgozó iparágak és vállalatok között nemzetközi szinten is (ennek egyik példájára, az olcsó amerikai műszál angliai térhódítására már utaltunk). A belpolitikai tényezőkkel magyarázható eltérő árpolitika és az eltérően érzékelt külső „függőség” jelentős hatást gyakorolt az Egyesült Államok és az EK energetikai koncepciójának eltéréseire. Igaz, 1973 után mindkettő törekedett arra, hogy olajbeszerzési forrásait diverzifikálja, és előnyben részesítse a megbíz- hatóbbnak tartott szállítókat (Szaud-Arábia, az Egyesült Államok esetében Nigéria, az EK számára eleinte Irán, majd Irak). Lényeges különbség volt azonban a kettő között, hogy amíg az EK olajimportjában mindvégig a fejlődő országok játszották a meghatározó szerepet (93-96 százalék származott ebből a viszonylatból), addig az Egyesült Államok olaj behozatalában a fejlődő térség részesedése az 1973. évi 53 százalékról 1976-ra 90 százalékra nőtt. Nagyobb különbségek fedezhetők fel az egyes energiahordozók jövőbeli kifejlesztésével kapcsolatban. Már az 1973-77 közötti energiatermelési és -felhasználási irányzat is utal erre: a termelés szerkezete - érthető okokból - ilyen rövid idő alatt általában nem mutat lényeges változásokat. Mindenesetre a nyugat-európai olajtermelés emelkedése és a széntermelés változatlan visszafogása viszonylag jelentős eltolódást eredményezett. Az Egyesült Államokban a szén- termelés jelentősége némiképp fokozódott. A felhasználáson belül a nyugat-európai térségben csökkent az olaj, és nőtt a földgáz részesedése, ugyancsak mérséklődött - hosszú időszak trendjének megfelelően - a széné. Az Egyesült Államok75
