Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1981 (8. évfolyam)
1981 / 1. szám - Inotai András - Török Ádám: A transzatlanti kapcsolatok gazdasági alapjai
sendő. Az amerikaiak újra felmelegítették az EK acélkivitelével kapcsolatos aggodalmaikat. (1977-ben már sikerült megegyeznie a két félnek e téren, és akkor közösen vezettek be importkontingenseket harmadik országokkal szemben.) Az Egyesült Államok dömpingváddal illette az EK mintegy másfél milliárd dolláros, az amerikai piacra szánt acélexportját, arra hivatkozva, hogy a nyugateurópai acél túlságosan olcsó. Valójában azonban itt sem a vita tárgyát képező acél az olcsó, hanem az acélgyártáshoz szükséges és állami ártámogatásban részesülő szén. Kereskedelmi viták, különösen az EK dél-európai országokkal való bővülése után, a jövőben is valószínűsíthetők. Ezek azonban - a megelőző évtized hasonló nézeteltéréseihez képest - két szempontból újszerűek: egyrészt egy bizonytalanabb világgazdasági kapcsolatrendszerbe visznek irritáló elemeket, és ezzel fokozhatják az amúgy is meglevő protekcionista hajlamot (anélkül, hogy a protekcionizmus világméretű visszatérésétől kellene tartani). Másrészt egyre szorosabban kötődnek a transzatlanti gazdasági kapcsolatok résztvevőinek általános gazdaságpolitikájához (még ha a jéghegy kiálló része kereskedelmi problémaként jelenik is meg), és ezen a téren tesznek szükségessé kiigazításokat. A tőkekapcsolatok Az amerikai-nyugat-európai kereskedelmi kapcsolatok jelentőségének viszonylagos csökkenéséből helytelen volna a transzatlanti gazdasági kapcsolatok általános lanyhulására következtetni. Ismeretes, hogy a hatvanas években az EK-n belüli kereskedelem gyors részarány-növekedése együtt járt, sőt részben következménye volt az amerikai tőke és technológia beáramlásának. A nemzetközi technológiakereskedelem ma is túlnyomórészt az Atlanti-óceán két partja között bonyolódik le. A tőkekapcsolatokban is erőteljes az összefonódás, de az utóbbi években egy lényeges változás figyelhető meg: amíg régebben elsősorban az amerikai tőke nyugat-európai térnyerése volt a jellemző, addig a hetvenes évek közepétől látványosan felgyorsult a nyugat-európai (a svájci mellett döntő részben EK-beli) tőke beáramlása az Egyesült Államokba. Ez a tény kétségtelenül hozzájárult ahhoz, hogy a transzatlanti gazdasági kapcsolatok az eddigieknél kiegyenlítettebben fejlődjenek, és az Egyesült Államok gazdasági dominanciája gyengüljön, illetve egyes esetekben és területeken megszűnjön. Az Egyesült Államok - bár a hetvenes években tetemes összegeket fektetett a világ különböző pontjain nyersanyag- és olaj kitermelésbe, valamint más ágazatokba is - az évtized első kétharmadában növelte EK-beli tőkekihelyezéseinek részarányát. Az 1973 és 1977 közötti tőkeexportban az EK közel 40 százalékkal részesedett, annak ellenére, hogy 1. a nyugat-európai konjunktúra nem alakult kedvezően, 2. a régebben komparatív előnyöket jelentő alacsony európai munka-
