Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1981 (8. évfolyam)
1981 / 1. szám - Inotai András - Török Ádám: A transzatlanti kapcsolatok gazdasági alapjai
A kétoldalú kereskedelem állandó sajátossága az EK oldalán mutatkozó, többnyire jelentős (az EK Egyesült Államokba irányuló kivitelének 15-30, 1976-ban 50 százalékát kitevő) passzívum.7 Ez egyes években az EK teljes kül- kereskedelmimérleg-hiányának 50, más években viszont több mint 100 százalékát tette ki, vagyis e viszonylat passzívuma nélkül az EK külkereskedelmi forgalma esetenként többlettel zárt volna. Ugyanakkor a deficitessé váló amerikai mérleg számára az EK-viszonylatban kitermelt aktívum viszonylag jelentős stabilizáló, illetve deficitmérséklő szerepet játszik. Hangsúlyozni kell, hogy az EK amerikai kereskedelmének mérleghiányában nem a cserearányok kedvezőtlen változása, hanem áruszerkezeti sajátosságok szerepelnek. Sőt annak ellenére, hogy az EK Egyesült Államokból származó importjában meglehetősen nagy az ipari és a mezőgazdasági nyerstermékek aránya, amelyek árai az elmúlt években tetemesen megemelkedtek, az EK-nak sikerült amerikai kereskedelmében cserearányait javítania.8 A kétoldalú kereskedelem áruszerkezetében az ágazatok közötti és az ágazaton belüli munkamegosztás jellemzői egyaránt megtalálhatók. Az előbbit példázza, hogy az EK amerikai eredetű importjában az élelmiszerek és a nyersanyagok közel azonos hányad mellett együttesen a behozatalnak több mint egynegyedét teszik ki. (Az EK Egyesült Államokba irányuló kivitelében ez az arány alig 5 százalék.) Ugyanakkor az EK Egyesült Államokba irányuló kivitelében igen jelentős az anyag jellegű iparcikkek részesedése (közel egynegyedes, szemben az amerikai exportban képviselt 10 százalékkal). Az ágazaton belüli munkamegosztás fejlettségére utal az a tény, hogy a kétoldalú kereskedelem több mint egyhar- madát (az EK exportjában 40, az Egyesült Államok kivitelében 35 százalékot) a gépek és berendezések, további io-n százalékát a vegyipari cikkek alkotják. Az amerikai kivitelben számottevő szerepet játszó mezőgazdasági termékek immár másfél évtizede a kétoldalú kereskedelem legérzékenyebb és legtöbb figyelmet keltő pontját jelentik. Amíg a nyugat-európai értékelések azt emelik ki, hogy éppen az Egyesült Államok agrárexport-többlete biztosítja a kétoldalú kereskedelem tartós amerikai többletét,9 és ezzel igyekeznek csökkenteni az EK protekcionista mezőgazdasági rendtartásának kedvezőtlen hatásait az amerikai exportra, addig az amerikai véleményekben az Egyesült Államok agrárkivitelét korlátozó hatásokra kerül a hangsúly. A közös piaci agrárrendtartás ellen már intézményesítése, a hatvanas évek közepe előtt megindult az amerikai agrárexportőrök harca, amelyet a kormány kereskedelempolitikája is magáévá tett. Az EK-val folytatott tárgyalásokon az Egyesült Államok nemcsak oda irányuló agrárexportjának feltételeit kívánta javítani,10 hanem arra is törekedett - sikertelenül -, hogy megakadályozza az EK erősen támogatott agrártermék-kivitelét azokra a harmadik piacokra, amelyeken az EK az Egyesült Államok mezőgazdasági kivitelének versenytársaként léphetett fel. Az 1962-es Kereskedelemfejlesztési Törvényt követően, a Tokió-forduló néven ismert kereskedelmi körtárgyalásokra kidolgozott amerikai stratégia, az 1974. évi Kereskedelmi Törvény (Trade Act) ismét 65
