Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1981 (8. évfolyam)
1981 / 1. szám - Inotai András - Török Ádám: A transzatlanti kapcsolatok gazdasági alapjai
mondható el az amerikai külpolitikáról, azzal a különbséggel, hogy ezen a téren a nyugat-európai országok is a korábbinál szélesebb skálán tevékenykednek. Következésképpen a második világháború utáni években a tőkés világ gyakorlatilag kizárólagos katonai-politikai tartópillérének bizonyult transzatlanti együttműködés a hetvenes évekre - elsősorban az Egyesült Államok vélt globális érdekei következtében - a fejlett tőkés világ erőközpontjai közötti egyik (igaz, még mindig a legjelentősebb) csatornává alakult át. A transzatlanti politikaikatonai kapcsolatok viszonylagos gyengülését eredményezte a nyugat-európai gazdaság fellendülése és nem kismértékben az enyhülés térhódítása Európában, ami elég széles körben csökkentette Nyugat-Európában az Egyesült Államokra való ráutaltság, az amerikai elképzeléseknek való kiszolgáltatottság érzését. Mivel célunk a gazdasági kapcsolatok elemzése, Nyugat-Európát a továbbiakban az Európai Közösséggel1 helyettesítjük, s az Egyesült Államok és az Európai Közösség közötti kapcsolatok sajátosságait fogjuk feltárni. Ezt az „egyszerűsítést” több tényező indokolja: Nyugat-Európában az EK képvisel az amerikaihoz mérhető gazdasági erőt. Itt alakult ki közös kereskedelempolitika, amely nem egy amerikai-nyugat-európai gazdasági ellentmondás szülőágya. Itt történtek sikeres kísérletek a harmadik országokkal való együttműködés hosszú távú intézményesítésére, és ezzel új területeknek az EK érdekszférájába vonzására, ami feltételezhetően nem mindig felelt meg a globalizálódó amerikai elképzeléseknek. Végül az EK kísérelt meg egyfajta közös választ adni a világ- gazdaság lényeges változásaira, és tudott gazdasági erejénél fogva némi szerepet vállalni a tőkés világgazdaság fenntartására, megerősítésére, illetve újrarendezésére irányuló tervek megvalósításában. Mindez természetesen közel sem jelenti azt, hogy az EK-t minden vonatkozásban egységes képződménynek fogjuk fel, amelyen belül ne volnának lényeges tagállami érdekellentétek. (Ilyenek a transzatlanti kapcsolatrendszer más síkjain is megfigyelhetők, így például Franciaország és a NATO viszonyában, az enyhüléssel kapcsolatos eltérő álláspontokban stb.) Az eltérő nyugat-európai viselkedést - ahogy erre még utalunk - az amerikai kül- és gazdaságpolitika nemegyszer igyekezett és igyekszik ma is a nyugat-európai egység megbontására felhasználni. A transzatlanti gazdasági kapcsolatrendszer vizsgálatához a közvetlen indítékot az 1980 elején foganatosított szovjetellenes amerikai embargó és az ezzel kapcsolatos nyugat-európai reagálás adta. Az e téren kialakult nézeteltérések kézzelfoghatóvá tették a gazdasági kapcsolatokban felhalmozódott érdekellentéteket. Valójában azonban - és ebben látjuk a vizsgálat hosszú távon aktuális jellegét - régebb óta esedékes már az Egyesült Államok és az EK közötti gazdasági kapcsolatok elemzése. A tőkés világ hetvenes évekbeli erőviszony-változásai egyrészt a korábbi, a transzatlanti kapcsolatok „nyugodt” időszakában felhalmozódott „mennyiségi” problémák „minőségivé” válására utalnak, másrészt a korábbiaknál indokoltabbá teszik a sajátos érdekütközések feltárása mellett az érdekazonosságok és az eltérő érdekek összehangolására irányuló törekvések 59
