Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1981 (8. évfolyam)
1981 / 1. szám - M. Aczél Sándor: Japán és a trilateralizmus
nőtt, s 1978-ban 3,4 milliárd dolláros értéket ért el25. Több, a gazdasági együttműködésnek az áruforgalmon túllépő elmélyítését szolgáló egyezményt kötöttek. A Szovjetunió által javasolt legnagyobb szabású együttműködési témákban azonban lefékeződött a hetvenes évek elején lendületet vett haladás. A Szibéria természeti kincseinek kiaknázásában való nagyobb horderejű együttműködést Japán - főként a kínai reagálástól tartva - az amerikaiak részvételétől tette függővé, aminek hiányában ez nem valósult meg. A Szovjetunió igyekezett élét venni a szovjetellenes alapon történő japánkínai közeledésnek. 1978 januárjában javaslatot tett egy „jószomszédi és együttműködési szerződés”-re (ez rögzítené a két ország kapcsolatainak alapelveit, későbbre halasztva a japán-szovjet területi vitát is rendező békeszerződés aláírását), amit azonban a japán fél elutasított. Japán elzárkózik az ázsiai kollektív biztonsági rendszer megteremtésére vonatkozó szovjet javaslat elől is, hivatkozva a területi probléma megoldatlanságára. Valójában a szovjet javaslatot összeegyeztethetetlennek tartja a japán-amerikai biztonsági szerződéssel. Ezzel Kínára is tekintettel van, bár a szovjet javaslat elvben nem zárná ki Kína részvételét, amit azonban a gyakorlatban a kínai politika tesz lehetetlenné. A japán-kínai közeledés veszélyes következményeinek elhárítása végett számos tekintélyes és befolyásos japán személyiség - így a Trilaterális Bizottságban is részt vevő Hirasawa és Hosoya - vetette fel, hogy Japán egyelőre vegye le napirendről, halassza későbbre a japán-szovjet területi vita megoldását. Hirasawa 1975-ös javaslata szerint e nélkül kellene aláírni a békeszerződést26, Hosoya pedig indítványozta: Japán „kössön valamilyen formában barátsági szerződést a Szovjetunióval, hogy megakadályozza a japán-kínai szerződés szovjetellenes szövetséggé változtatását”, de ne a szovjet, hanem saját szövegtervezet alapján.27 A japán kormány azonban egyelőre kitart negatív álláspontja mellett, arra számítva, hogy a „függőben levő kérdések” manőverezési lehetőséget nyújtanak számára mind a Szovjetunióval, mind kínai és amerikai partnerével szemben. A japán külpolitika következő, a térség és Japán biztonságával is összefüggő fontos problémája a koreai kérdés, amely csak hosszabb távon rendezhető, és különösen az Egyesült Államok indokínai vereségét követően került előtérbe. Japán 1969 óta közvetve elkötelezte magát Dél-Korea védelmére. Dél- Korea Japán legfontosabb gazdasági partnerei közé tartozik, s egyik fő felvevő piaca a japán tőkebefektetéseknek. A Carter-kormányzat hivatalba lépésekor bejelentette dél-koreai katonai jelenlétének csökkentését, és mind nagyobb katonai terheket próbált itt áthárítani Japán vállára. Tokió és Szöul tiltakozásának engedve Carter elhalasztotta az amerikai csapatok kivonását. A katonai jelenlét fenntartását azonban a japán politika számára kívánatos irányba történő befolyásolására használta fel. Ezt Japán úgy kísérli meg „kivédeni”, hogy katonai jellegű kötelezettségvállalás helyett gazdaságilag vesz részt a dél-koreai rendszer stabilizálásában. Ugyanakkor mind az Egyesült Államoknak, mind Japánnak érdeke, hogy elkerüljék a katonai konfliktust a Koreai-félszigeten, ezért támogatják a két 47
