Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1981 (8. évfolyam)

1981 / 3. szám - DOKUMENTUMOK - Nemzetközi fejlesztési stratégia az Egyesült Nemzetek Szervezetének harmadik fejlesztési évtizedére

Az élelmezési politikák iránti pozitív elkötelezettség erőfeszítéseket követel majd a termelés és az elosztás szintjén, hogy biztosítsuk a szükséges élelmiszer-ellátást mindazoknak, akiknek táplálékfogyasztása nem kielégítő. Különleges nemzeti kötelezettségvállalásra van szükség a gyermekek táplálkozási igényeit illetően. A donor oiszágokat nyomatékosan felszólítjuk, tegyenek meg minden tőlük telhetőt élelmiszersegélyük magas tápértékének biztosítására.

94. Továbbra is különleges figyelmet szentelünk annak, hogyan befolyásolja az élelmiszer-kereskedelem a világ élelmiszer-termelésének szintjét, különösen a fejlődő országok gazdaságainak vonatkozásában.

95. Az integrált vidéki fejlesztés keretében a kormányok bátorítani fogják a vidéki területek iparosítását, az agrár-ipari komplexumok létrehozását és megerősítését, a mező- gazdaság korszerűsítését, a nőknek a termelési folyamat minden szakaszába való jobb integrálását, elősegítve ezáltal az élelmiszerek és más mezőgazdasági teimékek termelésének a növelését, valamint a vidéki népesség foglalkoztatását. A kormányok ösztönözzék és támogassák mezőgazdasági szövetkezetek létrehozását.

D. Pénzügyi források a fejlesztéshez

96. Továbbra is a fejlődő országok viselik a legnagyobb felelősséget fejlődésük finanszírozásáért, és energikus intézkedéseket fognak hozni hazai pénzügyi erőforrásaik teljesebb mozgósítása végett. A külső pénzügyi erőforrások, különösen a hivatalos fejlesztési segítség nélkülözhetetlen támogató elem a fejlődő országok saját erőfeszítéseihez. A pénzügyi eszközök nemzetközi áramlását, különösen az állami forrásokét, javítani kell és a fejlődő országok szükségleteihez kell igazítani az áramlások mennyisége, összetétele, minősége, formái és elosztása tekintetében.

97. A bilaterális és multilaterális áramlásokat egyre biztosabb, folyamatosabb és kiszámíthatóbb alapon kell megszervezni.

98. Minden fejlett ország gyorsan és számottevően növelni fogja a hivatalos fejlesztési segítséget, hogy elérje és, ahol lehet, meghaladja a fejlett országok bruttó nemzeti termékének 0,7 százalékában megállapított nemzetközi célelőirányzatot. E célból azok a fejlett országok, amelyek még nem érték el ezt az előirányzatot, tegyenek meg mindent, hogy 1985-re, de legkésőbb az évtized második felében elérjék. Ezután minél előbb el kell érni az 1 százalékos célelőirányzatot. A fejlett országok annál nagyobb erőfeszítéseket fognak tenni, minél nagyobb a relatív elmaradásuk. Azok a fejlődő országok, amelyeknek módjában áll, ugyancsak folytassák a fejlődő országok megsegítését. Ennek az általános emelésnek a keretében, és hogy orvosolják a legégetőbb problémákat és romló helyzetet, a legkevésbé fejlett országokban és a többi speciális kategóriába sorolt országokban, ahol a fejlesztési igények és gondok a legnagyobbak, a hivatalos fejlesztési segítség egyre nagyobb része irányul majd az ilyen országokba.

99. Minden fejlett donor országnak évente be kellene jelentenie terveit és szándékéit az ENSZ Kereskedelmi és Fejlesztési Konferenciája által 1979. június 3-án elfogadott 129/V/sz. határozatban15 körvonalazott intézkedések fényében, arra vonatkozólag, hogy milyen mértékben emeli a hivatalos fejlesztési segítséget hosszabb távon, illetve, ahol lehet, a következő, legalább hároméves időszakban. Meg kell adniuk minden információt hivatalos fejlesztési segítségük áramlásáról.

100. A nemzetközi közösség elsőbbségi alapon fogja megvizsgálni a szegényebb, különösen a legkevésbé fejlett fejlődő országok azonnali és sürgős szükségleteit, és ebben az összefüggésben süigősen meg kell vizsgálni rendkívüli segélyprogramok létrehozását az ilyen országok számára. Meg fogjuk határozni e programok segélyintéz140