Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1981 (8. évfolyam)
1981 / 3. szám - DOKUMENTUMOK - Nemzetközi fejlesztési stratégia az Egyesült Nemzetek Szervezetének harmadik fejlesztési évtizedére
szágok gazdaságában, és intézményes és szerkezeti változtatásokat követel a nemzetközi gazdasági kapcsolatokban. Egy interdependens világgazdaságban minden kormánynak kötelessége, hogy hozzájáruljon a stratégiában foglalt célok és feladatok megvalósításához. Az 1970-es évek tapasztalatai világosan tanúsítják, hogy a nemzetközi közösség céljait és feladatait csak akkor lehet megvalósítani, ha az 1980-as években lényegesen nagyobb erőfeszítésekre kerül sor, mint az ENSZ II. fejlesztési évtizedében. 18. Különös figyelmet kell fordítani a legkevésbé fejlett és más, különösen a speciális kategóriákba sorolt fejlődő országok fejlődésének meggyorsítására, ahol a fejlesztési szükségletek és problémák a legnagyobbak. Különleges és hatékony intézkedéseket kell hozni égető gondjaik enyhítésére és az előttük álló alapvető gazdasági nehézségek könnyítésére. 19. A fejlődés meggyorsítása a gazdasági lehetőségek igazságosabb megoszlását követeli meg az országok között. Egy interdependens világban ez a gazdasági erő egyik forrása. Változtatásokat jelent a világtermelés, -fogyasztás és -kereskedelem rendjében, amelyek különösen a fejlődő országok iparosításából adódnak; megkívánja, hogy ezek az országok ténylegesen ellenőrizzék saját erőforrásaik felhasználását, és változtatásokat követel a nemzetközi gazdasági kapcsolatok szerkezetében, hogy biztosi ttassék ezen országok egyenlő, teljes és hatékony részvétele minden döntés kialakításában és végrehajtásában a fejlesztést szolgáló nemzetközi gazdasági együttműködés területén. 20. Minden fejlődő ország maga kívánja meghatározni növekedési célkitűzését a konkrét körülmények mérlegelése alapján. A nemzetközi fejlesztési stratégiában meghatározott célok és feladatok megvalósítása érdekében a fejlődő országok bruttó nemzeti termékének átlagos évi növekedési üteme az évtized folyamán 7 százalék kell hogy legyen, az évtized elején pedig minél jobban meg kell közelítenie ezt az ütemet. Ez a célkitűzés és az ebből adódóak általánosságban jelzik, milyen méretű közös erőfeszítéseket kell tenni az évtized folyamán nemzeti és nemzetközi szinten. Regionális szükségletek, körülmények és növekedési minták alapján konkrétabb regionális célokat lehet kidolgozni a regionális bizottságok keretében. Külön erőfeszítésekre van szükség, hogy az alacsonyabb jövedelmi szinttel rendelkező fejlődő országok számára biztosítani lehessen a 7 százalékos átlagos növekedési ütem elérését. 21. Ha a fejlődő országokban 2,5 százalék körül maradna a népszaporulat évi átlaga, akkor a bruttó nemzeti termék évi 7 százalékos átlagos növekedése mintegy 4,5 százalékos növekedést eredményezne az egy főre jutó bruttó nemzeti termékben. így az 1990-es évek közepe táján megkétszereződne az egy főre jutó jövedelem a fejlődő országokban. A jövedelem ilyen mértékű növekedése szükséges, ha valóban előre akarunk haladni afelé, hogy számottevően növekedjék a fejlődő országok részesedése a javak és szolgáltatások világtermelésében, és megszüntessük a szakadék növekedését a fejlődő és a fejlett országok életszínvonala között. Ez a növekedés ahhoz is elengedhetetlen, hogy a fejlődő országok lakossága hasznot húzzon a fejlődésből a bővülő munkalehetőségek, a növekvő jövedelem és fogyasztás, a lakáskörülmények javulása az egészségügyi és oktatási hálózat bővülése révén. A fejlődés meggyorsítása a fejlődő országokban azért is szükséges, hogy segítse a jövedelem és a fejlődésből származó előnyök igazságosabb elosztására irányuló nemzeti politikák megvalósítását. 22. Végül, ez a növekedés jelentősen hozzájárul a világgazdaság kiegyensúlyozottabb fejlődéséhez. 22. A termelés ütemének meggyorsítása a fejlődő országokban megkívánja nemzetközi kereskedelmük gyors bővítését és diverzifikálását. Egészében véve a fejlődő országok áru- és szolgáltatás-exportjának és -importjának évi átlagban legalább 7,5,
