Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1981 (8. évfolyam)
1981 / 3. szám - SZEMLE - Földvári Gábor: Az ENSZ közgyűlés 35. ülésszaka
borítva arra, hogy Zimbabwéban is hosszú éveken át folyt a fegyveres felszabadító harc, amely nélkül elképzelhetetlen lett volna az utolsó fázisnak, a tárgyalásoknak az eredményessége. Befolyásukra egyes fejlődő országok hajlandóságot mutattak arra, hogy a maradék függő területek felszabadítását a gyarmatosító hatalmak jóindulatának kiérdemlésével érjék el. Zimbabwe függetlenné válásának ezzel ellentétes következménye, hogy a haladó erők az utolsó lényeges gyarmati maradvány felszámolására, Namíbia függetlenségének biztosítására összpontosították erőfeszítéseiket. A küzdelem mind ez ideig nem hozott eredményt. A nyugatiak elérték, hogy a 3 5. ülésszak részleteiben ne tárgyalja a namíbiai problémát azzal, hogy az 1981 januárjára meghirdetett genfi Namíbia-értekezlet előtt célszerűtlen volna a közgyűlésnek állást foglalnia. Mint ismeretes, időközben a genfi értekezlet a nyugati hatalmak által támogatott pretoriai rezsim hibájából eredménytelenül ért végett, ami kijó- zanítólag hatott egyes, illúziókat kergető fejlődő országokra. Ennek tudható be, hogy az 1981. március 3-án megnyílt második, felújított ülésszak nagy érdeklődés mellett, szenvedélyes vita formájában tárgyalta Namíbia függetlenségét. 87 tagállam képviselője szólalt fel. Többésgük, első helyen a szocialista országok, határozott intézkedéseket követeltek az ENSZ-től Namíbia törvénytelen megszállásának azonnali megszüntetésére, és rámutattak a fajüldöző dél-afrikai rendszert támogató nyugati hatalmak súlyos felelősségére. A helyzet tragikus voltát jól jellemzi az a tény, hogy a felújított ülésszakon benyújtott határozati javaslat tíz fejezete közül most egyetlen egyet sem támogatott az az öt nyugati ország (az Egyesült Államok, Anglia, az NSZK, Franciaország és Kanada), amelyeknek a helyzet rendezésére kidolgozott, ENSZ-határozattá emelt korábbi - erősen kompromisszumos - javaslatai jelentették az elmúlt években a világszervezet cselekvésének kereteit. A jelenlegi helyzetben a tárgyalásos megoldás alternatíva nélküli hangsúlyozása - a tervezett ENSZ-intézkedések kudarca után is - egyértelműen azt jelentené, hogy a namíbiai nép vég nélküli kiszolgáltatottja maradna a dél-afrikai elnyomó rendszernek. A tagállamok túlnyomó többségének támogatásával elfogadott határozatok - amelyek a Dél-afrikai Köztársaság elítélése és az ellene hozandó szankciók taglalása mellett utalnak az ENSZ keretében megvalósítandó további lépésekre is - a nyugati hatalmak egyértelmű lelepleződését és vereségét jelentik. A további intézkedéseket a Biztonsági Tanácsnak kell foganatosítania. A dekolonizációs kérdésekben, a gyámsági igazgatás alatt álló területek függetlenségének meggyorsítására egyébként több határozat született, amelyek haladó követeléseket fogalmaztak meg. Elítélik a függetlenséget elodázó, igazgatással megbízott nyugati hatalmakat, számos paragrafusukban megbélyegzik a gyarmatosító és fajüldöző politikát folytató Dél-afrikai Köztársaságot és az őt támogató NATO-hatalmakat, a nyugati befolyás alatt levő nemzetközi szervezeteket, a Világbankot és a Nemzetközi Valutaalapot név szerint is említve. A 35. ülésszak külön ülést szentelt a gyarmati népek függetlenségéről
