Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1981 (8. évfolyam)
1981 / 3. szám - SZEMLE - Földvári Gábor: Az ENSZ közgyűlés 35. ülésszaka
csának az új közép-hatótávolságú nukleáris rakétafegyverek nyugat-európai telepítésére hozott döntésében jutott kifejezésre. A katonai erőfölény megszerzésére irányuló amerikai politika erőteljes kibontakozása eredménytelenségre kárhoztatta a folyamatban levő két- és többoldalú leszerelési tárgyalásokat. A bécsi haderő-csökkentési tárgyalásokon beterjesztett újabb szocialista javaslatok válasz nélkül maradtak. A genfi leszerelési bizottság is jórészt eljárási kérdésekre pazarolta idejét az 1980. évi ülésszakain. A nemzetközi légkört hosszú ideje mérgező válsággócok (a Közel-Kelet, Namíbia, Dél-Afrika, Ciprus stb.) felszámolása terén sem történt előrehaladás. A militarista-hegemonista körök összefogásával a Közép-Keleten és Délkelet- Ázsiában mesterségesen létrehozott válsághelyzetek (Afganisztán, Kambodzsa) körül sem csillapodtak még a feszültségek. A nemzetközi problémák sokrétűségét és bonyolultságát tanúsítja az is, hogy a 35. ülésszakot közvetlenül megelőző napokban eredmény nélkül fejeződött be két nagy fontosságú nemzetközi tanácskozás: az Atomsorompó Szerződés II. felülvizsgálati konferenciája és az ENSZ-közgyűlés világgazdasági kérdéseknek szentelt 11. rendkívüli ülésszaka. A közgyűlés szükségszerűen tükrözte a nemzetközi helyzet állapotát. A kedvezőtlen folyamatok az ülésszak munkájára és eredményeire is rányomták bélyegüket. A világszervezetben folyó tevékenység azonban nemcsak passzív jelzője és visszatükrözője a világban ható politikai légkörnek. A tagállamok, a különböző áramlatok képviselői az ENSZ-közgyűlés fórumait eszközként is felhasználják céljaik szolgálatában. Ezáltal vált a 35. ülésszak is a nemzetközi politikai élet két alapvető irányzatának küzdőterévé. A fegyverkezés újabb szakaszának kibontakozása mindig együtt jár a szocializmus és a haladás erői elleni propagandahadjárat fokozódásával. Ennek a jelenségnek lehetünk tanúi a 35. ülésszakon is. A nyugati militarista körök a közvéleményt - nemzetközi és nemzeti mértékben egyaránt - az állítólagos szovjet fenyegetés mind gyakoribb és erőteljesebb hangoztatásával akarják felkészíteni a növekvő katonai kiadások és ezek következményeinek elfogadására. A nyugati politikaformálók úgy vélték, hogy szovjetellenes kampányukhoz most kedvezőbbek a körülmények, mint korábban. Néhány nemzetközi eseményt, főként az afganisztáni és a kambodzsai helyzetet kihasználhatják megtévesztő politikájukhoz, a haladó erők megosztására és szembeállítására. Számításba vették Kína egyre élesebb szovjetellenességének esetleges hatását és felhasználhatóságát a fejlődő országok körében. Mindezek együttes következményeként az Egyesült Államok vezetésével egyes NATO-hatalmak minden lehetséges alkalmat megragadtak az ülésszakon, hogy demonstratív politikai kampányt folytassanak a szocialista országok, mindenekelőtt a Szovjetunió és Vietnam ellen. A szocialista országok ebben a helyzetben is arra törekedtek, hogy a figyelmet ni