Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1981 (8. évfolyam)
1981 / 3. szám - SZEMLE - Földvári Gábor: Az ENSZ közgyűlés 35. ülésszaka
ismertetése; az enciklopédiákat kiadó szervezetek közötti dokumentációcsere; a diplomák egyeztetéséről szóló tárgyalások ösztönzése; az európai barátsági fesztiválok rendszeresítése; városrendezési kiállítások; a műemlékek restaurálásával foglalkozó szakemberek találkozói; népművészeti fesztiválok rendezése. A belgrádi találkozón kialakult konfrontációs légkör - amelyért elsősorban az Egyesült Államok abban az időben tetőző emberi jogi kampánya felelős - nem tette lehetővé e javaslatok valamennyi részt vevő állam által történő elfogadását. Ugyanakkor a belgrádi záródokumentum megerősítette a részt vevő államok készségét arra, hogy egyoldalúan, két- és többoldalúan, teljes mértékben megvalósítják a helsinki Záróokmány rendelkezéseit. A kulturális kapcsolatok kérdéseiben lezajlott vitának, az álláspontok összeegyeztethetetlenségének is szerepe volt abban, hogy a záródokumentum a részt vevő államok képviselőinek „eltérő nézeteire” tesz utalást a helsinki megállapodások végrehajtását illetően. A kulturális és egyéb együttműködésről folytatott belgrádi viták számos tanulságot szolgáltattak. A szocialista országok a nyugati kormányoknak értésre adták: elutasítják a helsinki Záróokmánynak az „újraértelmezés” ürügyén való eltorzítását, a kulturális fejezet egyfajta szelektív „továbbfejlesztését”, az egyoldalú emberi jogok körüli kampány beépítését az államközi érintkezésekbe és megállapodásokba. Belgrádban a „harmadik kosárban” mindössze egy konkrét megállapodás született: az NSZK kormánya által már korábban javasolt „tudományos fórum” megrendezéséről. A fórumra 35 ország részvételével 1980 februárjában került sor Hamburgban, vezető tudósok és tudománypolitikai szakértők, diplomaták bevonásával. A fórum ajánlásokat fogalmazott meg az egzakt és a természettudományok (helyettesítő energiaforrások, élelmiszer-termelés), az orvostudomány, valamint a humán- és a társadalomtudományok terén folytatandó nemzetközi együttműködésre, s az alábbi főbb következtetéseket fogadta el:-Megállapította, hogy a helsinki Záróokmány aláírása óta sokat fejlődött a nemzetközi kutatási együttműködés, a fejlődés azonban a területek szerint egyenlőtlen. Szükségesnek tartotta a két- és többoldalú kapcsolatok további fejlesztését.- Felhívta a figyelmet, hogy ez a cél csak a helsinki Záróokmány valamennyi elvének és rendelkezésének alkalmazásával érhető el; hangsúlyozta az emberi jogok és szabadságjogok tiszteletben tartásának fontosságát.- Szorgalmazta a fiatal tudósok szakmai képzésének, illetve az államok e téren nyújtandó segítségének fokozását.- Kilátásba helyezte, hogy a tudományok fejlődése és az államok közötti együttműködés függvényében újabb „tudományos fórum” összehívására kerül sor. A belgrádi EBEÉ-találkozó döntése alapján 1980 novemberében kezdődött meg a Helsinki-folyamat második állomása, a madridi találkozó. Erre a tanácskozásra olyan időszakban, kiéleződött nemzetközi helyzetben került sor, amikor az 105
