Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1981 (8. évfolyam)
1981 / 3. szám - SZEMLE - Halász György: A Szovjetunió és Afganisztán kapcsolatai
imperialista és reakciós erők fegyveres zsoldosai hatolnak be Afganisztán területére. 2. Megbízhatóan szavatolni kell, hogy semmilyen formában nem újítják fel a határokon túlról kiinduló felforgató tevékenységet. A kabuli álláspont szerint itt nem elegendőek a nyilatkozatok: tevőleges intézkedések szükségesek, amelyek kizárják a zsoldosbandák átdobását. Fel kell hagyni a bandák fegyverekkel való ellátásával és fel kell számolni a kiképzőtáborokat. 3. Mindezek után kerülhet sor a szovjet katonai kontingens kivonására. A politikai megoldás gyakorlati lehetősége adott. A kabuli kormány 1980. május közepén előterjesztett javaslata kétoldalú tárgyalást sürgetett Iránnal a baráti viszony fejlesztéséről és Pakisztánnal a kapcsolatok normalizálásáról. Az indítvány értelmében a születendő megállapodásokat nemzetközileg garantálnák. Ennek a konkrét és reális programnak a megvalósítása nyilván elvezethetne az átfogó megegyezéshez. A Szovjetunió többször leszögezte, hogy támogatja a kabuli rendezési kezdeményezést és a maga részéről is igyekszik előmozdítani a politikai megoldást. A moszkvai Pravda a kabuli javaslat megtételének első évfordulóján rámutatott: a Szovjetunió kész arra, hogy részt vegyen az Afganisztán körül kialakult helyzet akár különálló, akár a Perzsa-öböl biztonságának kérdéseivel összekapcsolt rendezésében. A Pravda - mintegy válaszként a nyugati vádaskodásokra - nem zárta ki azt a lehetőséget, hogy a problémának pusztán nemzetközi vonatkozásait is megvitassák.35 Pozitív reagálás azonban sem a régebbi kabuli javaslatra, sem pedig az újabb szovjet kezdeményezésre nem érkezett. A forradalom második szakaszában tovább mélyült a politikai és a gazdasági együttműködés is Afganisztán és a Szovjetunió között. A kabuli rádió jelentése szerint a kereskedelmi forgalom 1980-ban 670 millió dollárt tett ki, ez évben pedig már megközelíti a kétmilliárdot. A politikai dialógus bővülését jelezte egyebek között az a tény, hogy Babrak Karmai fél év alatt két ízben is a Szovjetunióba látogatott. Az 1980 októberében tett hivatalos baráti látogatásakor a kapcsolatok múltját és jelenét elemezve ezt mondotta: „Afganisztánban különböző időszakok voltak, ám a Szovjetunió mindig a barátság és az afgán nép internacionalista megsegítésének álláspontjára helyezkedett, és úgy folytatta az Afganisztánnal való együttműködést, hogy a segítség megfeleljen az afgán nép szükségleteinek, érdekeinek, és országunk szabadságának és függetlenségének igazi fenntartását szolgálja, őszinte barátság, amelyet államaink a legnehezebb megpróbáltatások éveiben kötöttek - így jellemezte az afgán-szovjet kapcsolatokat Amanullah. Azóta, hogy e szavakat megfogalmazta, több mint fél évszázad telt el, de érvényük ma még inkább igaz.”36 Az afgán vezető 1981 februárjában az SZKP kongresszusának szónoki emelvényéről újólag megköszönte azt „.. .a testvéri, internacionalista segítséget, amelyet a Szovjetunió Afganisztán nehéz, felelősségteljes óráiban nyújtott..., amikor a forradalom sorsáról volt szó.”37 90
